Szerdán mentünk újra, legörbült szájjal hagytam ott.
Uzsi után Apa is jött érte, Patrik a hátamon. Így együtt jöttünk haza. Milcsi nagyon nyűgi volt.
Este társasoztunk. AZt hiszem, ez volt az 1. alkalom, hogy 1nél többször ügyesen, türelmesen végigjátszotta. Nagyon élveztük a közös játékot!(SZületésnapjra kapta Mollikától a Csigafutam 3 éveseknek való társasjáték)
Csütörtök reggelünk még rosszabbra sikerült. Sírva hagytam ott. (pedig még egy nagy doboz kuglófot is vittünk, amiből tegnap este egy nagy halommal már megevett) Ilyenkor az egész napom rémes, még ha tudom, hogy Milán pár perc alatt megnyugszik, akkor is. Állandóan ott jár az eszem....
Közben szemüveget intéztem magamnak, vagyis nem intéztem, mert másfél órás várakozás után(OFOTÉRT), azt mondta a specialist, hogy nincs szükségem szemüvegre! Így
megspóroltunk 33ezer Ft-ot!juhé!(ugyanis amíg várakoztam, kiválasztottam a keretet...)
Patrikkal mentem Milénért, már uzsizott a többiekkel, mindig háttal ül az ajtónak, így sosem lát, ha megyek.
MA is ülve aludt...
Őt ez frusztrálja, ezért nem akar oviba menni, mert nem akar aludni.
Padig érzem, hogy örömmel jár, mert mesél, mesél a gyerekekről(tudja a naveket), az óvó nénikről.
MA este például így köszönt: JézusKrisztus, Dícsértessék! tehát tanul is;))
és arossz hír, most 1 hét ovi Őszi szünet.
Több, mint 10 nap. Kezdhetjük újra a beszokást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése