2008. Aug. 16. Szombat
Fél5kor ébredtünk, Milcsit 5előtt öltöztettem-még álmában. Aztán hirtelen: „megyünk kirándulni”. madarat lehetett volna vele fogatni. Támolygott nagyihoz köszönni. És már indultunk is.
Esős utunk volt. Hideggel. Utazáshoz ideális. Végig autópályán, így viszont nem volt annyira szép.
Negyed 9kor Győrben álltunk meg.
Indulás után aludt el Milcsi. Éppen délben értünk Melkbe, akkor ébredt. Szitált az eső,11 fok volt, de ha már ott vagyunk, ezek ellenére nem hagyhattuk ki…
Gyönyörű az apátság, már messziről is, ahogy feltűnik a távolból. A csodálatos és hatalmas óriás magával ragadja az utazót.
Hát, emlékezetes marad. Nem csak a hely szépsége miatt, hanem azért is, mert Apa kétszer szaladt fel a sok-sok lépcsőn…Milcsi gatyójában-pedig pelus volt rajta- hatalmas baleset történt.:((( Még a betegség okán.:((
Lefelé sétálva beültünk egy cukiba átmelegedni. Milán egész autó utunk során folyamatosan a cukit emlegette. Így éppen kapóra is jött. Fincsi csokitorta féleséget választott. (Nem a diétájához passzolt, ez igaz, de legalább evett valamit)
14 órakor indultunk tovább Linz-Salzburg irányába a szálláshoz.
AZ utolsó néhány 10 km-en már csodálatos látványban volt részünk: A Salzkammerguti tóvidék szemet gyönyörködtető kékeszöld vize, sziklás hegyei….valami fantasztikus látvány tárult elénk az autópályáról letérve. Hát 9órányi út után, már nagyon ránk fért;)
16 órakor értünk a szálláshoz. Rendkívül mutatós, családias panzió. Rögtön el is foglaltuk kis birodalmunkat. Egyszerűen berendezett, felújított, tiszta szobánkat. (egy problémám akadt: a konyhai szagok…most nem esett jól, pedig finom vacsora illatok lennének normális esetben)
Apa felpakolt, Mi neki álltunk kicsomagolni, és már indultunk is felfedezni a vidéket. ( A háziakkal sokat nem kommunikáltunk, Ők nem értenek angolul, mi nem beszélünk németül)
A gasthof a Mondsee mellett fekszik közvetlenül,csak a parti út választja el a tótól.
Mesebeli a táj. Napokig, hetekig eltudnánk üldögélni a hatalmas stégen, és csak nézni, nézni vizet, a hegyeket, a zöld partot….Mert itt még a zöld sem olyan zöld!
Vacsora este fél7kor volt, ami nekünk már nagyon későn van. Grill „party” volt, helyi specialitásokkal. Kint sütögettek, de a hideg miatt az étteremben fogyasztottuk el. Milán nem evett. 1 szelet üres kenyeret rágicsált el vacsi utáni séta közben.
Korán keltünk, sok km volt mögöttünk, így könnyen elaludtunk.
Aug.17. Vasárnap
Fél 6kor ébredt Milán….
Így volt időnk kényelmesen felkészülni a napra.
8kor reggeli-hát Milánnak nem megy. Nem eszik, hangosan beszél, bennünket meg zavar, hogy másokat zavarhat.
9kor indultunk az Attersee és a Wolfgangsee között emelkedő 1783m magas Schafbergbe, ahol gőzmozdony-vontatású hegyi vasút visz fel a hegytetőre St. Wolfgangból. ( 27 Euro/fő. Nagyon drága, de megérte, ilyet nem mindennap lát az ember. Sőt, lehet, hogy egszer életében). Már csak a 11órási vonatot értük el. Zötyögtünk , melegünk volt az emberekkel teli vonatban…de aztán hátranéztünk, és a látvány…minden rosszat feledtetett. Álomszép fél órás utunk volt. Milcsit az utolsó pár percre elringatta a vonat.
És csak álltunk, földbegyökerezett lábakkal. Ilyen van? Lehet? Ment a szájtátás....És akkor elkezdődött az : ezt nézd, erre nézz, oda nézz…. és társai! Tekintetünk átfogta a Salzkammerguti tóvidék legszebb tavait. Nem lehetett és nem is tudtunk betelni a látvánnyal. HA író lennék, szavakba tudnám önteni, de így…marad a képzelet;) Feledhetetlen élmény volt.
Bárcsak hosszasan maradhattunk volna.
De a következő programunk Bad Ischl volt. Hát…engem magával ragadott. Nyugodtan mondhatom, KEDVENCEM lett. A Traun folyó mellett a színes kis házak, impozáns épületek, a kávézók, a sétány… az emberek. Igaz szerencsénk is volt: ANTIK hétvége volt, így az egész város „zajlott”. Programok, a nők-férfiak többsége osztrák népviseletben, régi biciklikkel…veterán autók felvonulása. AZ egész város beborítva piros szőnyegekkel…(nem vicc).
Nagyot sétáltunk, - a Kaiservillába nem mentünk be sajnos-aztán leültünk a folyó parton és szívtuk magunkba az osztrák városka hangulatát. A híres Zauner cukiban csak megnéztük az Ischlert, nagyon sokan voltak , nem vártunk.
Milán nem sokra fog emlékezni, ugyanis az autó út kezdetétől, amíg Bad Ischlbe vissza nem szálltunk az autóba, ALUDT.(Gyönyörű napsütéses időnk volt, 23fok, meleg.)
Hallstattba készültünk még, a sóbányába, de már nem mentünk tovább, Bad Ischlben sokat időztünk.
Így is 5körül értünk vissza a szállásra, Milcsivel hintáztunk, Apa úszott egyet.
Vacsi 3 fogásos. Nekem az előétel/saláta ízlett. Marhapörkölt volt tésztával. Abból Milcsi is evett volna, de nem bírta elrágni.
Gyors és korai elalvás következett.
Aug. 18. Hétfő
9kor indultunk. Végre Milán is reggelizett: 2 gyümölcsjoghurtot egy kis nutellával.
Aztán elővettük a Liebniz ZOO kekszet, és irány Salzburg, az állatkert.
Szemetgyönyörködtető környezetben, végül is egy sziklafal mellett, csodásan rendezett állatkertbe érkeztünk. Itt is „válthattunk” 1 Euro betétidíjért kis talicskát, így Milán kényelmesen utazott és nézelődött.
Délig maradtunk, Milán jönni akart, elfáradt.
Következő megállónk az egyedi és igen népszerű Hellbrunni vízikastély. Ide már babakocsival, mert féltünk, hogy elalszik kis manó, de a szökőkutak csak felébresztették. (Vízzel működtetett középkori játékok, színházi figurákkal) 
A félórás idegenvezetés végére csuromvizesek lettünk. Milánt babakocsiba tettük, elindultunk a parkba sétálni…és Milán már aludt is. A kastélyt nem néztük meg.
Végül Salzburgba mentünk, megálltunk a Mirabell-kastélynál. Csodálatos a parkja, szép kilátással a várra…aztán átsétáltunk az óvárosba.
Sajnos Milán nyűgössége miatt cipelni kellett.
Este fürödtünk a tóban (Mondsee), Milán is belemerészkedett.
Vacsizni ismét nem vacsizott, pedig császármorzsát kértünk neki….
Aug. 19. Kedd
Hiszti, hiszti, hiszti……….el sem hinnénk, ha mondanák…de aki hallja, az sem hiszi, hogy Milán nem is ilyen! Már Apukájának is fogytán a türelme, pedig Ő birka türelmű.
Reggelinél: benyomta a 2 joghurtját nutellával, aztán menni akart… Apukájával. Mivel én fejeztem be, így én mentem vele…amíg Apukája reggelizett, folyamatosan ezt hajtotta: Apa gyeje máááá!Apa mé nem jössz mááá?Apa hol dagy máááá?
Csak elindultunk. Nyalókával. (Ráadásul a cumit itthon hagytuk, éppen a hipernyűgös napján).
Nem az autópályás utat választottuk, így gyönyörű utunk volt, és egyben gyomorfelkavarós-tekergős, néhol csak egy autó fért el…. Milánt elrázta az autó.
Hohenwerfenben kezdtünk.
Teljesen ép erőd a hegy tetőn. Szerencsére, ugyanis 11.15kor sólyomreptetés volt. (aztán csak 14órakor lett volna). lift vitt fel, és le. Komolyan, a mesében nincs ilyen csodálatosan szép hely!
Aztán a világ legnagyobb jégbarlangja felé vettük utunkat, Eisenreiswelt felé. Na, ez nagy kár volt. Borzasztóan meredek út vitt 6 km-en keresztül. Felértünk, közel parkoltunk. NA, innen 20 perc lett volna séta a kabinosfelvonóig-amit nagyon szerettünk volna kipróbálni-, és még onnan 20 perc a barlang.
De sajnos Milán újabb hisztibe kezdett: földre vetette magát, hogy Ő nem jön, Apa cipelje. ….Így visszaültünk az autóba. ÉS elndultunk lefelé….valami iszonyat büdöset éreztünk, azt hittük előttünk egy busz. Megálltunk fényképezni, na akkor éreztük, a Mi fékünk. Kis kényszerpihit tartottunk.
Következő megállónk Golling. Tündéri kis ékszerdoboz. De a célunk a Golling Wasserfall volt. Szerencsére még Milánnak is volt kedve sétálni. Ismét leírhatatlan természeti csodában volt részünk.(2,5 euro/fő ) A 62 m magas vízesést lentről, oldalról, fentről-azaz átvezet egy út felette-, megcsodálhattuk. Órákat el lehet ott ücsörögni, és hallgatni a zubogó vizet, gyönyörködni a természetben, és elmélkedni.
Este még fürödtünk a tóban, bár Milán a mai fél órás alvás után nagyon fáradt volt.
Vacsira rántott tonhal volt, az Ő spéci krumpli(szerintem inkább saláta)jukkal, illetve erdei gombamártás zsemlegombóccal. Milán hozzá se nyúlt.
Aug.20. Szerda
Kicsit hűvösebb,borongósabb napra ébredtünk.
Ma úgyis csak a közelbe terveztünk kirándulást, St. Gilgenbe, a Wolfgangsee partjára. Milcsi bicikével jött, Mi sétáltunk egy nagyot a Zwölferhorn - Sielbahnig-1522 m magasra vivő kabinos felvonó állomásáig. Milán nagyon lelkes volt. Megvettük a jegyeket (19 euro /fő), és már tartottunk is a magasba. Milán élvezte, mi meg nagyokat imádkoztunk. Kis 4 személyes kabinok libegnek a levegőben 2 km hosszan a drótkötélen. (Még belegondolni is rossz. De gyönyörű volt a látvány, még a borús idő ellenére is.) Sajnos a csúcson szemerkélt az eső, így rövid időt töltöttünk fent.
Utána sétálgattunk a városkában, beugrottunk a Sparba egy-két apróságért az otthoniaknak, fél2körül indultunk vissza a szállásra.
Májkrémes kenyereink után gondoltuk sziesztázunk Milánnal. De neki esze ágában sem volt aludni. Így nehézkesen telt a délután, a vacsoránkról nem is beszélve. Maga a katasztrófa volt!
Aug. 21. Csütörtök
4. házassági évfordulónk.
Gyönyörű napsütéses időre ébredtünk.(ma először 7kor) Reggeli előtt a szokásos halacska és kacsaetetés után Milán gyönyörűen reggelizett. Joghurtot, zsemlét, nutellát….így mi is nyugodtan tudtuk elfogyasztani reggelinket.
Fél10kor a szomszéd városkába, Mondsee-be indultunk. Már akkor 24fok volt, zavartalan napsütés. Másfél órácskát sétáltunk, Milán biciklizett. Egy Land Rover terepjáróval jöttünk ki a játékboltból. Legyen valami tárgyi emléke is Ausztriából.;) Úgy hozta azt a nagy dobozt az autóig.
Ma folyamatosan a felvonót emlegeti, hogy miért nem megyünk felvonóval?
Egyébként nagyon szépen mondja már, hogy Danke, és a csüszt.
Ebéd után együtt aludtunk egy nagyot. (Milán ebédelt is: 1 szelet májkrémes vagy szalámis kenyeret;)), és a szokásos joghurtját) Ennyit aludni, mint Mi az egy hét alatt?! Tényleg pihenés volt!
Lementünk a tóhoz egy utolsót fürdeni.
Vacsorázott Milán! Leveshez hozzá se szagolt, de hol a sültkrumplit ette, hol a barackos gombócát.:)
Amit nagyon sajnálunk, hogy kimaradt-de messze lett volna, és a kicsivel nem is biztos, hogy bírtuk volna a túrát- az a Liechtensteinklamm szurdok.
mint Milcsi egy bedobós kockája. A teljes testhossza egy közepes alma átmérője:)Lényegében valamennyi szerve kifejlődött. Kialakul a gerincoszlopa.
Egyre inkább szorít a nadrág, ennek azonban még mindig nem a baba az oka, hanem a rossz emésztés. Ezért a várandósság során termelődő progeszteron a felelős, ugyanis lágyítja az izmokat és a kötőszövetet.
(Hát ezt nagyon érzem...)
Nagy örömömömre még 1 hét, és túl leszünk az 1. trimeszteren. AMi egyre közelebb hozza émelygésem tovaszállását.;)
Az előszobában feküdt a kanapén.
5. hét 16-22. nap között döntő változások következnek be:
A hüvelyi ultrahang-vizsgálattal már az 5. héten megállapítható a terhesség. A várandósság egyik legkorábban tapasztalható szubjektív jele, hogy a kismama sokkal erőteljesebben érzékeli a szagokat és ízeket. | |
| |
| 6. hét Az embrió kb. 6 mm.
Ügyeljen a helyes életmódra, ne fogyasszon alkoholt, kerülje a gyógyszerszedést, hagyja abba dohányzást! A szervek kifejlődésének időszakában az embrió rendkívül érzékeny a kedvezőtlen külső hatásokra. |
| |
| 7. hét Az embrió most kb. 1,3 cm; szíve már 145-öt ver percenként.
| |
| Az orvos ekkor már többnyire kézi vizsgálattal is meg tudja állapítani a terhesség tényét. Fordítson gondot a kiegyensúlyozott, vitamindús táplálkozásra. Nem a mennyiségen, a minőségen kell változtatni! Ha hányingerrel ébred, igyon enyhén édesített italokat (kitűnő pl. a hideg limonádé), és fogyasszon néhány szem földimogyorót, vagy kekszet. |
| |
| 8. hét Az embrió 2 cm hosszú a feje tetejétől a farokcsontig.
| |
| Ezzel a héttel befejeződött az embrionális szakasz, véget ért a szervek formálódásának időszaka. A pocak növekedéséből kívülről még semmi sem látható. Hordjon laza ruhaneműt, pihenjen sokat, és aludjon annyit, amennyit szervezete kíván. |
| |
| 9. hét Ettől a héttől már magzatról beszélünk.
|
