Nagyon nehezen indultunk.
Tegnap este APa elment a játékboltba, és egy nagy szatyor játékkal tért haza-míg Milán aludt. Ugyanis 5 órakor kidőlt, repülőtologatás közben;))) (délután Lillikéék voltak itt)
A lényeg az volt, hogy olyanokat vegyen meg, amiket össze lehet kapcsolni. ÍGy vett traktort utánfutóval, helikopterszállító kamiont, meg még valami mezőgazdasági csodát, vonatot sínekkel...Bebugyoláltam az ovis plédbe és bepakoltam egy nagy nejlonba. ÍGy mentünk ma, nem tudta, mit viszünk. Este megbeszéltük, hogy nekem dolgoznom kell menni, Ő marad az óvó nénikkel.
SZóval....
Nem akart menni. Reggel a kapun úgy húzigáltam ki, aztán végig az utcán. A buszon azt hajtotta, nem akarok oviba menni!
Végül nagy nehezen átöltözködtünk, bementünk a csoportszobába. "Veled". kerestünk játékot, szépen el volt. 5 perc után odamentem Milánhoz, hogy akkor a maminak mennie kell, na akkor kezdett sírni. De nagyon. Mondta az óvó néni, hogy menjek, majd Ő elkapja:(((
Menekülés szerűen hagytam el a helységet, hátra sem néztem, ki akapunk, a kerítés elé...és ott megálltam Sírtam, és hallottam bentről, ahogy Ő sír. Nagyon nehéz volt.
Kis idő múlva kijött az óvó néni, hogy semmi baj nincs, menjek el nyugodtan, adtak neki az új játékokból, hozzá tette, hogy ez szuper ötlet volt!
Telefonom készenlétben volt, hátha baj van, hívnak.
De nem lett!
Délre mentem vissza.
Mikor megebédelt, akkor szaladt ki hozzám a folyosóra nagy örömmel!
Edit óvó néni nagyon megdícsérte, hogy úgy viselkedett, mint egy nagy óvodás. Azt mondta Milán, holnap is megyünk(mert van még 2 játék, amit holnap bontanak;))
Fáradtan jött haza. Beültünk a cukrászdába egy mignonra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése