Megváltozott hétköznapok

Mióta Milán Ovis, megváltoztak a napjaink.
7. 45 körül induló busszal viszem az oviba, addig Patrik a Nagyival van(volt már olyan is, hogy még aludt).
Kb. fél óra alatt hazaérek. Patrikot "gatyábarázom", aztán játszunk, angolozunk.

Olyan jó érzés, hogy tudok CSAK rá koncentrálni, CSAK Vele foglalkozni, és közben bánt a lelkiismeretem, hogy hogyan gondolhatok ilyet, mikor a másik gyerekem az oviban van azért, hogy Mi a kicsivel nyugodtan lehessünk.
Közben tudom, hogy mindez nem teljesen így van. Vígasztal, hogy a NAgyobbnak is erre van szüksége, a közösségre, a társaságra.

Patrik fél10- 10körül álmosodik. HA a városban van intézni való, akkor a babkocsiban alszik, ha nincs, akkor a kiságyába teszem, és pillanatok alatt elalszik. Dél körül nyugisan ebédelünk, kis jték, aztán alvás a kiságyban.
3kor indulok Milánért, 4 előtt érünk haza. Uzsizik, és együtt a család.
Megszűntek azok a nyivákolós esték. Mióta Ovis, nem volt panaszunk Milcsire itthon!
A 7órási fürdés időpontunkat nem tudjuk hátrább tolni. Ennyit bírnak;))