Milcsi képekben :-))

Itt a nézegetni való.

Galériánk képekben

Nem vesztünk el, csak átalakulunk

Mára vágeztek az asztalosok. Kicserélték az összes létező ablakunkat. Igazi megszállt övezet voltunk. Milcsivel kettecskén voltunk itthon. Minden szobában dolgoztak. Pisilni sem lehetett elmenni egész nap. Úgy vártuk a Nagyit, mint a messiást.

Az udvarra kényszerültem tanítani is, közben Milcsi éjszakai eső utáni epret szedett.:))

Epresen-sarasan. De olyan jó eper illata volt!

Petiék jöttek délelőtt. NYúlfarknyi időre. Milcsike megölelgette Petit, de sajnos ez nem volt Petike ínjére.Pedig olyan szeretettel csinálta az én kicsi fiam. Kikíséréskor kitettem Milcsit aludni, mire visszafelé jöttem, már aludt. Kifáradta a Lelkem a nagy szeretgetésekbe!

MILÁN MA 13 HÓNAPOS!

MA A festők jöttek 6 után, aztán az asztalos csipetcsapat. Mi meg Milcsivel összeszedelőzködtünk és elmentünk Imoláékhoz. VAgyis inkább menekültünk. Fél2ig maradtunk. (Milcsike Imolát is megszeretgette, megpuszilgatta. Olyan édesek voltak. És olyan volt, mintha Milán Imolát fel akarná emelni. Nagyot játszottunk délelőtt. Krisztina finom túrógombócot készített ebédre és meginvitált Bennünket. (Milán túl volt egy 2 órás alváson.)Mire hazaértünk Itthon még mindig nem végeztek az ablakokkal.

APa itthon van. Tanszabin. TAnult volna, ha a redőnyök nem lettek volna leengedve(égetik le a festéket), és nem ment volna el állandóan az áram. SZóval nem jutott előbbre.

Viszont az ablakok szépek lettek, és végre készen vannak. Már csak a 2 festőnk maradt. Jövőhét csütörtökig.:(

A galéria körbefotózásáról nem felejtkeztem el, de nem volt még alkalmas időpont...Pótolom. Ígérem.

Milcsike és mi is jókat alszunk. Tovább is tudnánk, csak valaki mindig ébreszt: vagy Milcsi, vagy a munkások.

Viszont enni nem nagyon akar Milán. Úgy kell beleimádkozni a kaját. Mintha kicserélték volna.

A MAmi kapott egy bringát gyereküléssel. Indulhat a világkörüli utazás Milcsivel!

Gyereknap

Boldog gyereknapot mindenkinek!

5.22. Milcsikénk keres Bennünket. Jaj, de korán van még kisfiam! De Milcsikét nem érdekli. Tök új minden. Hagyjuk, hagy nézze már!

Szóval korán keltünk. Pedig nagyon későn feküdtünk le. Pakoltunk, takarítottunk, sikerült is majdnem elkészülnünk mindennel. Apró dolgok maradtak mára.persze gyorsan végeztünk, dehát ilyen takarító brigád mellett nem is csoda! Gryllus:Maszkabálkára csak úgy ropta, mint Fenyő Miki annak idején.:))

Reggeli és a gyereknapi ajándékeső után Újszász felé vettük az irányt. Bementünk dédihez, aztán irány a jászberényi ZOO. Milcsinek nagyobb élmény volt-az elején-, mint gondoltam.

Délben indultunk haza, akkor aludt el. Csoda, hogy addig is bírta. Enni nem sokat evett. A melegre fogjuk.

Délután misére mentünk, mire hazaértünk meg itt voltak nagyapáék. Már az esti fürdets vetett véget a mókának. Milán rettenetesen fáradt volt. De nem is csoda. Kiságyában aludt el. Hónapok óta először.

Mi pedig 2.szor alszunk odafent. Az időre nem panaszkodunk De télen mi fogunk nevetni!

Kész a galériánk!

Korán keltünk. VAgyis Milán ébresztett Bennünket háromnegyed7kor a szokásos Apa, apa! szöveggel.

Egy utolsó esélyt adtunk a babaszinak, így Milánnal kettecskén autóba pattantunk és el

mentünk a negyed 9es uszira.

Rutinosabban: a kedvenc pöttyes lasztit is vittük. Először mindenáron vízbe akart menni, aztán a bemelegíés után, az Istennek se. Hisztizett. Kitartóan játszottam vele, így kihúztuk a fél órácskát apróbb nyüszikkel. De sajnos elkeseredve jöttünk haza. Az én gyerekem miért nem szeret úszni, mikor a vizet is annyira szereti?(mondjuk az oktatókról inkább nem szólnék.) Többet nem megyünk.

Közben Apáék a galérián dolgoztak. Reggel 8-tól este 8ig. De megérte! NAgyon szép lett! CSak Milcsikénk nem nagyon találta a helyét egész nap. Mint a kis számkivetett. Hol itt, hol ott. Este is a Nagyinál aludt el, keservesen. Régen sírt ennyire.:((

Tegnap délután bejelentkezett a galériás asztalos. El sem hisszük!A lényeg, hogy egész délután pakoltunk. Kicsit nagyon nagy felfordulás lett. De Milán rettenetesen élvezte. Amit kipakoltunk a kisszobába, Ő visszahozta, vagy csak akarta. Súlytól, kapacitásától függően.:)). A porszívó lett a legjobb barátja. Akkorákat sikongatott, rettenetesen tetszett neki. Odatettük a kezéhez a csövet. Azt a hangos üdvrivalgást. Na de a szórakozás mellett, segítkezett is porszívózni.Így a fürdés 8utánra csúszott sajnos. Milán is nagyon fáradt volt már, meg az a hőség: Alig tudott Milcsikénk elaludni.

HAjnali 2 körül felsírt. De nem ébredt fel, kicsit megnyugodott, aztán még többször eljátszotta. Nem tudjuk, mi lehetett a baj, és azt sem tudtam, mi lenne jobb: felébreszteni, vagy hagyni aludni tovább?

Reggel fél8kor, halkan jövök be a szobába.Milcsikém áll a kiságyában, mutogat a mi ágyunkra, és kérdően faggat: Apa, apa?

Délután tényleg jött az asztalos. Neki is állt. Este 8ig csinálták. Apa segítkezett. Hát, így elsőre elég furcsa. Fél szoba. Sokkal kissebbnek tűnik a szoba.:((

Sebaj, majd megszokjuk.

De az a kupi, ami a házban van. Szanaszét Milán játékai, a mi cuccaink. Közben ma meghozták az összes ablakot-nagyinál van elraktározva a nagyszobában:(-, amit kedden cserélnek. Hétfőn jön a festő....Soroljam?! Egyszer csak befejeződnek a munkálatok. És talán rend is lesz.

Milán jól viseli. CSak a helyét nem nagyon találja. Pedig egyfolytában keresi. Estét az udvaron töltötték a NAgyival. Homokozott, locsolt, a szokásos. AZtán a kád, mega mosógép.

Viszont valamelyik nap odacsukta a hüvelykujját az ajtóval. Nagyon csúnya lett. Reméljük hamar rendbejön. A körmét ütötte meg csúnyán. :((

Kicsit szakadozik a blogunk...

Tegnap a szokásos keddi napunk volt: rohanás tücsökzenére, séta Flóráékkal...nagy alvás. Kétszer. Este homokozás. Ha senki nem hajlandó levenni a homokozó tetetjét, majd Milcsi elintézi és bele is mászik. SZószerint úgy nézett ki, mintha egy kagylóból kukucskált volna ki. Bejöttünk, kértem vegye le a szandit, sapit, olyan ügyesen megértette, csinálta. Viszont az elaltatással megint hadilábon állunk. Igen hosszú volt.

MA Petiéket és Molliékat is vártuk. Petikét sajna abajgatják a fogtündérek. Belázasodott, így lemondták a randit. Így kizárólag Mollié volt Milán. Milcsike puszit adott neki. Olyan drágák voltak.

Molli kis cserfes, be nem áll a szája. Folyamatosan beszél, míg Milán igen szűk szavú.

Délelőtt nem aludtak, ebédután kocsiba tettük őket, viszont bent a szobában. Iszonyú hőség volt kint. Gyorsan elaludtak. ÍGY:

Molli hamarabb ébredt. Egyszerűen nem volt kedve aludni, így kivettük a kocsiból és játszottunk.

3 óra után Milán is csatlakozott hozzánk. De ha nem nézek néha-néha rá, hogy alszik-e, csendben elfekszik ám a kocsijában. Mondtam neki, ne legyen ilyen kuka! Tanuljon Imolától! Ő bezzeg szól. Értésünkre adja, amit szeretne. (Persze, ha kajcsiról van szó, Milánt sem kell félteni. Legalább nem hal éhen.)

Kinövő félben van Milán 1. szandija(19es).(Itt még új korában) ÍGy gyorsan vettem ma 3 párat. Hirtelen nekifutásból.

Este Apával kisétáltunk a Tisza-parti játszótérre. Sok-sok gyerek volt. Mindenki Milán labdájára pályázott. Hát miért nem hoznak maguknak? De Milcsikémet nem is zavarta: elrakosgatta, elgereblyézgette a kavicsokat. Ahogy szokta. Hozta formáját. CSak dolgozgatott, dolgozgatott...

MA tovább aludtunjk. VAsárnap lévén. Boltban voltunk. Délelőtt GYuri jött ügyeletből. Pestre ment, és közben visszacserélte a hibás triciklit.

MA nagyokat játszottunk. Délután homokoztunk. Milán locsolt is, és füvet is nyírt. Olyan, de olyan saras volt! :(((

Jön már az a víz?

NA, készen is vagyok!

Ugyanis a Nagyi locsolt, Milánnak persze a vízsugárban kellett nyúkálni. Hát hol máshol?

Meghozta Gyuri a tringát, összeraktuk. Milánt beleültettük. NAgyon élvezte. CSak sajnos még kicsit nőnie kell bele.

Esti fürdés előtt végig kérdeztük, hola lábad, kezed, fejed, orrod, szád, füled. A fülét még nem tudjs sajna.

JAj, azt nem írtam tegnap, hogy a fa puzzle-be a kört, az oválist, hatszöget, ötszöget visszatudja tenni. Bravó Milán!

Gondolkodom a kínai nyelv tanításán. Övé a jövő! Meg a kínai nyelvvé!

Milcsi 2. nevenapja

Nagyon rákészültünk az uszira. De sajnos hiába:

Mert ugyan jól indult, de 5 perc után mindenáron azt akarta Milán a tudomásunkra hozni, hogy " ehhez nekem nincs most kedvem, hagyjatok már békén!" Nem sírt, csak sűrűn görbült a szája.

Pl. így:

Így hiába szeretnénk mi a kicsi Fiunkat babuszásra hordani, ha Ő köszönöm, de nem kér belőle.

Azt mondja az oktató, talán a sok gyerek ijeszti meg(16an voltak egy csoportban), járunk-e közösségbe? Elgondolkoztam, de hát mindig megyünk ide-oda... De gyerekek közé lehet, hogy mégsem eleget?!

Uszi után el is fáradt Milán, délig aludt. Pedig fél 11 körül jöttek a Nagymamáék Milánt köszönteni. KApott egy hatalmas piros pöttyes labdát-labda bármikor, bármilyen..., és egy talicskát.

Milcsi is sült husit evett, ugyanazt, mint a felnőttek ebédje volt, egy kis kaporszósszal megspékelve. Sütit, savanyú uborkát, ...aztán megint sós rudat...és így tovább. De igen jó szívű gyerek, nyújtogatja másoknak is a kajcsit. Szóval nem éhezett Milán. Kb fél5ig nagyon elemében volt. A tanulókutyát húzigálta,a labdát kergette, a talicskát tologászta, Nagyapjával autóztak. Aztán kidőlt egy órácskára. Közben elmentek a Nagymamáék-bár nehezen indultak, nem fordult a kulcs az indítóban.

És Ő is útnak indult, az új hátizsákjával.:))

Mivel a Mami kitalálta, hogy el kellene vinni Milcsit újra úszni, így első lépésként felhívtuk az uszit, hogy van-e hely holnapra. Hát van. Így 2. lépésként elrohantunk a gyerekorvoshoz igazolásért, hogy Milcsike makk egészséges. 4.ként be is jutottunk. Addig Milán mutogatott, beszélt(mindenhol babát látott), ment, ment...
AZtán a Mami háziorvosánál vártunk, vártunk, de nem győztünk várni, így átmentünk Apa háziorvosához, ahol 2 percet sem kellett várnunk.
Sietnünk kellett haza, mert jöttek az asztalosok, kicserélték a bejárati kaput. Hát..még nem tértünk magunkhoz. GYönyörű, és szép világos a folyosó, csak egy a baj: sok benne az üveg.

Közben jöttek Imoláék. Köszöntötték Milcsit nevenapján. Kapott egy szép kis nyári együttest.

Így délelőtt nem aludt Milán-de Molli sem, csak ebédután. Viszont ebéd után is csak másfél órát. Erről árulkodik a képsorozat. Ílyeneket az ember csak akkor csinál, ha nagyon fáradt, nem?

Mindenesetre, mi nagyon jót nevettünk.:))

Elmaradt video

Végre sikerült feltöltenem. Mivel milcsi délelőttönként nem alszik-de ma délután sem nagyon akart-, így időm egyre kevesebb. Igaz, van amiben viszont segít...AZokkal viszont sokkal jobban haladok:)))
Szóval katt, aki megakarkja nézni Milcsit.

és még egy:

Hát nem egy dolgos gyerek?

Ilyen még nem volt! Milcsinek hiába adtam a kiflit reggelire-igaz Philadelphiával, falatkákban, köszönte, de nem kérte. Teljesen el voltam keseredve, mi lesz, ha Milán lefogy.:)
Délelőtt elrobogtunk tücsökzenére. Vagyis rohantunk. 12 perc alatt értünk fel. Szakadt rólunk a víz abban a huszonsok fokban. Levettem a kupolát Milcsi kocsijáról, és rátettem a napernyőjét. Visított, hogy vegyem le.
Nekem úgy tűnt, hogy fél tőle...(Délutáni alvásnál is igen hangosan ébredt az ernyő alatt.:(()
Délelőtt nem aludt, játszottunk, meg randalírozott. Ebédkor már féltem, meg ne fulladjon, nehogy elaludjon véletlen 2 falat között, de aztán 1 pillanat alatt felélénkült.
2 órácskát aludt. Aztán elmentünk Apa elé. És most jó irányba ment. Aztán uzsi és kiültünk homokozni. (Ma volt rajta először nyári szerkó. Kb. úgy nézett ki Milcsi, minta 40es években az úszómesterek+ a nagyobb pocakú az Asterix&Obelix-ből.:))) de az is van ráírva: Első osztályú úszó oktató)Ahol csak lehetett homok volt.
A vacsit is szabadég alatt költötte el. Jóízűen.
Vihar hozott be Bennünket, pedig maradtunk volna még.

A DRÁGA BRENDONBAN 17999Ftért vásárolt triciklit ma bontottuk ki: 1 alaktrésze törött. Jó, mi? Természetesen vigyük vissza, kicserélik. Köszi. ezért autózni mégegyszer. Szemétség! És még örüljünk, hogyha aznap kicserélik.

Fél8as ébredés és villámgyors reggeli után az öcsödi Nagymamáékhoz mentünk. Milcsike kirohangálta magát, kutyázott, labdát kiharapott...fél12kor megebédeltettük, és
elindultunk haza. Szerintem az utcából sem kanyarodtunk még ki, amikor elaludt. Itthon rögtön babakocsiba tettük, aludt tovább. Gyuriék jöttek ebédre. Milcsi fél3kor ébredt, egy pamut kezeslábasban, takaró nélkül, fa alatt aludt, mégis csuromvizes lett, úgy leizzadt a május közepi 27fokban.
3kor Imolához mentünk névnapján köszönteni. Olyan kis bájos volt, kis tünemény. Ott voltak Imola uncsitesói is, a 2hetes Petra(de furcsa volt látni, megfogni, pedig Milán is nemrég volt még ekkora:o) és a 3 éves Bálint. Milán nagyon haverkodott Bálinttal. Ment a nagyobb után, figyelte, hülyéskedett neki. Együtt kekszeztek.
Fél5kor jöttünk haza. Milcsikém kikívánkozott.

Itthon duracell nyuszit játszott, de fél 8ra merülni kezdett. (A képeken alagutazik. Nagyitól kapott sátrakat, alagutat. ..)

Sajnos nem sok jót hozott nekünk a mai nap.

Mára volt időpontunk Milánnal Kürti doktorhoz a gyereksebészetre (fütyiklinikára, de már közel sem olyan vicces a jelentése, mint első alkalommal hallottuk ezt a szót), 2. kontrollon megállapította, a helyzet változatlan, ezért egy kis rutin műtétet kell elvégezni. 25 perces beavatkozás, altatásban. Előző nap kell 10kor jelentkezni az ambulancián, kivizsgálások sora. Nuku kaja... másnap műtétig vele lehetek, és ébredéskor lehetek újra Milánnal.

Június 12-én lesz a műtét.

Még szerencse, hogy Milán minderről semmit sem tud. Tudom, én aggódom túl, de ez így természetes.

Az ambulancián is elvarázsolt mindenkit. Doktor nénit, ápolónőt...Hátratett kézzel állt, kis mellényben, ingben, és mosolygott, táncolt, járkált, bújt...

Ma háromnegyed 8raa fodrászhoz voltunk hivatalosak.(Tegnap már nem vállalt, mert sok időt számolt...). milán frizurkáját igazította meg. Milcsikém olyan szépen , nyugodtan elücsörgött a kezemben! Mondta a fodrász, hogy ilyen gyerek haját még nem vágta, amelyik ilyen nyugodt. " A legtöbb annyira ordít, hogy odahány." Bocs, idéztem.
Elkészült a mű, aztán Milán hátratett kézzel ácsorgott az üzletben.

NA, milyen az új séróm?

Mondtam, tényleg nem létezik, hogy ez a Milán. Hogy ennyire jó?!

HAzaértünk, rászereltem-észrevétlenül-Milcsi nadrágjának derekára, hátra, egy lépésszámlálót(Gyuri hozta), de perceken belül kiszúrta Milcsikém, így úgy pörgött, mint egy kiscica, amelyiknek a farkára masnit kötnek-vagy csipeszt tesznek:), kénytelen voltam levenni Róla. Pedig kíváncsiak lettünk volna az eredményre.

AZtán pakoltunk...Milán segített. Rám jött a pakolhatnék. Persze Milcsi ilyenre rögtön kapható.

Flórácskáékkal sétáltunk egy kicsit ebéd előtt. Milán nem sokat aludt. Itthon várt Bennünket a HongKong-i postán feladott csomagunk. (6nap alatt ideért). Komoly. 23 db-os BabyEinstein pakk. Milcsi rögtön összebarátkozott vele. Hurcolászta. AZtán elkezdtük nézni. VAgyis bámulni. Hát ezt lehet másnak nevezni???

Délután megint nyúlfarknyit aludt, mert már annyira várta Apát.

MA a sláger a hátratett kézzel mászkálás volt. NAgy pocakkal. Úgy néz ki, mint egy kis bíró.

Tegnap reggel Milcsikém szépen kifestette magát. Nem is lett volna semmi baj, ha mindezt nem filctollal teszi. Ráadásul indulnunk kellett már a tücsizenére...
Most rengetegen voltunk. Alig fértünk körben a szőnyegen. Milán ismét jól viselkedett, és nagyon ügyes volt. Korához képest. Egy Gryllus zeneszám alatt egy kiscsajt akart táncra kérni- legalábbis gondolom- , mert álltak egymásssl szemben és beszélgettek, vagy Milán ment utána.
Aztán el is álmosodott. HAzajöttünk, kitettem és már aludt is. Ebédután-megint felnőtt kajcsit evett, mostmár kezdjük apránként adni neki, így mi próbálunk Milán kedvére főzni, vagyis azt esszük, amit Ő ehet- szóval ebédután lejárta az ebédet. Mert csak ment, ment, ment...
AZtán angolozás, toronyépítés...dobozba be, dobozból ki, és alvás. AZtán Apázás, mert MAmi elment vásárolni. Magában. ÉS olyan hamar este van:(.

Szombaton ballagott a volt osztályom. És én is Velük. Igazi meglepetés volt, hogy felkértek, ballagjak én is Velük. Szakadó esőre ébredtünk szombat reggel, esett, mikor mentem a ballagásra, de szerencsére 1 óra múlva már erőlködötta Nap, és elmentek a felhők. Egy gyönyörű orchidea csokorral és 2 szép szál legénnyel ballagtam.

Milcsi pedig a Nagyival ballagott, a Nagyi sulijában. Mert Apa a kőműves bácsikkal vakolta a házat.

Délután program program hátán. Végig robogtuk a TESCOt, azt Dávidékat vártuk cípő biznisz miatt. És egy kicsit játszottunk is. AZtán Norbiék jöttek. Ilyenkor is újra csak azt látom, már megint hogy elszaladt az az 1 hónap. (Mert Ők havonta 1szer eljönnek meglátogatni bennünket.)

Vasárnap Korán köszöntötteka fiúk Anyák napján. Nehéz megszokni. De Milcsit látni, érezni csodálatos érzés.

Délelőtt a kicsi Fiam segített főzni, Apa a bácsiknak segítkezett továbbra is.

Délután az öcsödi mamához mentünk. Ott Milán rótta a km-eket. Komolyan, belefáradtunk. A Mama meg csak etetné állandóan, süti, banán... közben nem is szívesen adok neki édességet, de megbántani se lehet...szóval nehéz ügy. Milcsikénk pocakja meg lassan akkora, mint egy nagyobb méretű lufi. De hogy mitől?

Ez a Mariék ajándéka. (Lemaradt.) Hogy ha Milcsire nézek, egyből kettőt lássak.

Hát sok érdekes nem történt mostanában, azon kívül, hogy gyermekünk rombol, tör, borít, eltép...Soroljam?

Tegnap egész délután ilyen kis piros orcájú volt. A Nap nem sütött-szerintem-, de a szél sem fújt. Láza nem volt.

Az tuti, hogy a fogtündér nagyon dolgozik, mert patakokban csurog Milán nyála.

Most nagy kedvenc ez a cica.

Majálisoztunk.

Ebéd után kimentünk a Tiszaligetbe. Szolnok szégyellheti magát ismételten. A tömegen kívül semmi nem volt...csalódott emberek.

Milán és Apa vonatra ültek. Milcsinek nagyon tetszett. Lufit nem vettünk. Itthon a kisszoba még mindig tele van lufival.

Aztán hazasétáltunk. Milán rögtön elaludt.

Megint nem a szoba felé kívánkozott. Mindegy mit csinálunk, csak a házon kívül legyen. :)