Mától Apa tanszabin van. Így a legjobb. Mármint nekünk. Egy a bibi, hogy tanulni nem nagyon tud. Mert a Milán mindig kiprovokálja, hogy Vele foglalkozzon. Kis lókötő! (Idéztem a Nagyit.)Délelőtt a köd ellenére sétáltunk együtt Petiékkel. Meg is "fenyegetett" Bennünket egy 80 éves nénike. Hogy ilyen időben nem szabad kivinni a gyerekeket, Ő már csak tudja, sok ilyet felnevelt már, mint mi.-megint idéztem. Szóval hosszasan és tartalmasan elbeszélgetett velünk.

Délután - kivéve amikor nem aludt Milán, egyfolytában berregett. Mint aki el akar indulni, vagy föl akar szállni. Nem tudom. Sikerült lefényképeznünk a félülő pózt. Vagy mi, ez? Ki tudja?
Azután csak belefáradt, és aludni kéredzkedett. Azt mondtam, ma délután nem altatom kint ebben a hidegben, majd mától visszaszoktatom, hogy a délutáni alvás ezentúl a kiságyban lesz. Hát olyan ordítást rendezett Milán, hogy megadtam magam. Már nem bírta a dobhártyánk. És mindezt egy röpke órácskáért csinálta!

Délután itt voltak Imoláék, és meglátogatott Bennünket Gyöngyi is.

Úgy szeretem, mikor sokan vagyunk a házban!

Aztán 6tól újabb 1 óra nyűglődés, aztán ordítás- de olyan, ahogyan csak a torkán kifért-, aztán álomba szenderült.

Most fél9 van, és még mindig alszik. Mi lesz az éjszakánkkal?

Holnap megírom.

Isteni finom gránátalmás koreai teát ittam (granulátumosak ott a teák), és ilyen pihe-puha kályhameleg zoknim sem volt még soha! :) Lsd. tegnapi fotó. Ott vannak a tasakos teák és a zoknim is!