Hát nagy pakkal érkezett Hozzánk a Mikulás. De nem csoda, hiszen néhány szem keksszel és egy nagy bögre tejjel vártuk. Milán kapott egy zenélő-dudáló FP autós rágókaát, hapitapit és sok-sok babafinomságot. Apa cipőjében egy nagy tégely NEM DARABOS földimogyorókrém, a Mami cipőjében KEDVENC Milka Capuccinójából egy hónapra elegendő adag csücsült. És az ablakunk is tele van ám hatalmas csokimikikkel.
Milán reggel 6kor fújt ma ébresztőt. Pedig tudtunk volna még aludni. Főleg, hogy mára Apa is vett ki szabit. Mert mára kaptunk időpontot a gyereksebészetre . Sajnos nem túl jók a kilátások, májusban újra kontroll, de nagy valószínűséggel akkor már műtét lesz belőle. Rutin beavatkozás, de nekünk akkor is borzasztó, már most!
Aztán bementünk az iskolába, a volt osztályomnak kezdtük tanítani a táncot a tablóbálra. A Bombajó boxoló c. filmből való ez a nyúlfarknyi móka. De legalább csinálnak valamit.
Milán egy kis nyűglődés után fél 12kor aludt el. Így az ebédje délután 1re csúszott. Répa-alma főzelék husival. Délután Apával ment a játék ezerrel. Aztán újra nagy alvás, a decemberi 14 fokban. Aztán a grrrrrrrrrrrrrrr, és a nagy nevetések. Annyira szeretjük, ahogyan hangosan nevet, csak néha értetlenül állunk a dolog előtt: hogy mit? Mindegy! A végeredmény fontos : a hangos kacajok.