Karácsony másnapján az öcsödi Nagymamáéknál voltunk Karácsonyozni. ott volt a fél rokonság is. Milán nagyon jól viselkedett. Este bementünk Molliékhoz is. Beszélgettek egy kicsit a kicsik.
Úgy elszaladt ez a 2 nap.:(
Szemben állunk az első komoly problémával. Mintagyerekünk, - aki eddig önállóan elaludt, hagyta szüleit aludni, mintha kicserélték volna - nem hajlandó este elaludni. Csak ácsorogni hajlandó a kiságyban. (De hát megértem, unalmas is feküdni, ha az ember egyszer rájött, hogyan tud felállni.) Ráadásul Milánnak ez még nagyon új.
De nem csak az esti elalvás a gond. Mostmár hajnalban is csak annyit hallok, kis matatás, odanézek a kiságyhoz, ácsorog. Mivel a leülés még nem megy, így ha elfárad, csak dől, mint egy darab fa. Rágja a kiságy szélét és miegymás. Nincs szívem ácsorogni hagyni a kis kópét. Mert ha egyszer feláll, nincs kedve visszintesre váltani. Hát lefektetem, de hiába... Kivesszük, odatesszük közénk. Ott meg csak mászik, kapaszkodik, feláll, agyonnyom...
Szóval tehetetlen vagyok egyenlőre és ezért elkeseredett egy kicsit. :((