Korán kelők lettünk. Úgy, mint az alsó két fognál. De meg van a magyarázat:
hajnalban jobban érezzük a fájdalmat (és nem úgy működik az immunrendszerünk sem...) Délelőtt - csúnya dolog, de - becsaptuk Milánt. Kitettük a teraszra, míg elaludt, viszont behoztuk, amint elaludt. Hideg is volt, és esett a "köd" is. Brrr....Játék a földön. Viszont most nem mászott, hanem állandóan kapaszkodik valakibe, valamibe, hogy feltérdeljen, aztán felálljon. Már jól megy neki! És szerintem pénteken - mivel ezt tegnap óta csinálja intenzívebben, már megint arra a következtetésre jutottam, hogy - Adéltól leste el. Mármegint.
Gyuri volt itt ebédelni. Mielőtt mi neki láttunk, Milán az alma-gesztenye kombinációját elfogyasztotta a szokásos sallangokkal és szokásos kb. 300g-nyi mennyiségével. Csak Bennünket nem hagyott enni. Sipítozott! Ha kaját lát, és ahányszor kaját lát, enne. Olyan, mint a Mamija. :( Délután segített Apának a tanulásban.

Délutáni alvására már csak a folyosóra tetük. Azt nem értem, miért csak a kocsijában, bundazsákban hajlandó elaludni. Hiába hozom be a mózesét. Abban csak úgy nature nem megy!

Este velünk vacsizott. Adni akartam neki tejpépet (HA, amit a doktor néni írt), nagy nehezen bement pár kanál, aztán sugárban jött ki belőle az összes. Tehát Milán kívánságára nem is erőltetjük.

Este vártuk Mariékat, de sajna nem jöttek.