Ma Vera barátnőmet vártuk. Hosszan váratott magára, ugyanis a bőröndjeit várta, amit hazautazásakor a szöuli gépről nem pakoltak át a Párizsból induló járatra. Bosszantó és kellemetlen! Tehát Air France-szal senki ne utazzon!

De mi kitartóak voltunk, és vártunk. Milán közben aludt egy nagyot, így ébren, de már éhesen várta Verát, aki annyi ajándékkal érkezett a család apraja és nagyja számára is, hogy megköszönni is lehetetlenség. Aztán megebédeltünk, és Milán újra elaludt, így mi végre egy nagyot tudtunk beszélgetni. Volt mesélni valónk bőven. Viszont fényképet elfelejtettünk készíteni, de reméljük még idén lesz alkalmunk pótolni. Ugye Vera?

Fél5kor, az uzsi után újabb vendégeink érkeztek: Kingáék. Ők csak bekukkantottak, mennyit is nőtt Milcsi, mióta nem látták. Aztán tanítottam. Milán CSÖNDBEN eljátszott 1 órán keresztül! Ugyanis Apa angol órán, a nagyi a suliban dekkolt. Aztán jött Gyuri...ment a móka, és a nevetés.