Sajnos 3. napja lázas Milán. Viszont a közérzete jó. Nem nyűgös, nem sír, nem fájlalja semmijét-legalábbis nem vesszük észre. Jó kedve van, mosolygós. Mint mindig. El kellett volna vinni a doktornénihez, de délelőttös volt. Reggel viszont Milánnak nem volt láza. Ki gondolta, hogy délutánra megint felszökik 38.7re? Gyuritól ki is kaptunk. Holnap elviszem!

Se tegnap délután, se ma délután nem aludt. Délelőtt aludt csak.

Ügyesen lépeget. Néha már magától is elindul. Nincs szükség semmiféle csalira. Bár estefelé inkább egy részeg emberre hasonlított a csalinkázása. De most komolyra fordítva a szót: napról napra ügyesebb. Bátrabb, és messzebbre merészkedik.

Tegnap ünnepeltük a Nagyi szülinapját. Sajttortát csináltam, amiből Milcsi is evett. Pontosabban Ő ette meg az én szeletemet. De ez komoly! Annyira kiabált érte. Pedig egy vajkrémes barnakenyér szelet után volt már. És vagy 2 dl teán is túl.

Ma fürdéskor néztük, hogy lassan -sőt, lehet hogy már az is- a pocakja nagyobb, mint a feje. Igaz, ma brokkolit evett. Na ez no comment. Jól alszik. Korán elalszik, és 6kor ébred. Vagyis, amíg Apa itthon volt a 4 napban, hogy tovább lehett volna aludni, 6kor ébredt, esetleg fél7kor. Ma, hogy Apa már ment dolgozni, fél8kor ébredt Milán.

MA Nagyizott, mert a Mami a kozmetikusnál szenvedett egy fél napot.

Újra jön a hideg...