Alvás szempontjából nagyon jók vagyunk. Igaz, ma is 6kor kukorékolt a kiskakasunk, de az éjszakát át alusszuk. 6kor tejcsi reggeli, aztán játék. Ez a le-fel mászós, orrbavágós, szemkinyomós továbbra is a sláger.

Aztán reggeli. Újra. Velünk. Kenyér katonák sorakoztak Milcsi tányérján, egy kis egészséges margarinnal megkenve, frissen facsart narancslével.

Fél10kor szépen ünneplőbe öltöztünk-természetesen Milán volt a legelegánsabb, és ma először igazi kiscipijében-, magunkra tűztük a kokárdákat, és elindultunk az ünnepségre. Milcsi megnézte a pacikat, Apa nyihaházott, amin jó nagyokat kuncugott, aztán elaludt. A 3db fúvós zenekar csinnadrattáját 1 darab rezzenéssel átaludta. Aztán 11 felé hazasétáltunk. Ragyogóan napos idő volt.

Délután Apa ásott a kertben, Milcsi a babkocsiból dirigált neki. Igen lelkesen. Kézzal- lábbal, nagy hanggal. (mostanában igen beszédes.) Elkélt a segítség. :-) DE belefáradt, és el is aludt. (Hát a délelőtti kurta alvás után, nem is csoda.)

Mindenki a kertben volt. A szokásos tavaszi munkálatokat végeztük el, míg Milán aludt. Apa feltette a sárgabarackfára a kint hintát. Milcsi ébredés után ki is próbálta.

Fél5ös uzsi után játék. Most 2 napja, vagy térdel, vagy áll. És persze így pakol. De ülni nem szeret. Lépeget szorgalmasan, ha úgy ítéli meg, hogy azért érdemes egyáltalán elindulni.

Fél órával korábbra hoztuk a fürdetést. Muszáj, mert rövidülnek a nappali alvások.