A mai napot 1 db száj alatti sebbel zártuk. Hibás: a zokni, felel: az asztalsarka. Szép kis seb lett! De remélem nem olyan maradandó féle.
Persze nem is csoda, hogy történt ez a kis baleset. Milán egész nap a 4 órája helyett, kicsit többet, mint egyet aludt. Délután hiába vittem ki , csak sírt. De azt nagyon. Behoztam. És a műsor folytatódott. Végül bekapcsoltam a dvd-t, odafeküdt a kezembe, azon megnyugodott. Már kezdtem megijedni, hogy csak nem lett újra lázas?! De 20 percnyi pihenés után, dúlt Milánban az energia. Na, ekkor történt az a bizonyos kihasalás. Sajnos nem volta lábán a kisszandi, a parketta(az az 1nm, ami még szabadon van a szobában) meg olyan zokniban, mint a korcsolyapálya.
Apa meguzsiztatta Milánt, aztán kimentünk a kertbe. Milán hintázott, és nagyokat nevetett.
Vacsorázni zenére próbáltunk. Vagyis Apa próbálta eltalálni Milcsi száját. Így a cékla hol a bal fülén, hol a jobb fülén landolt...Jól néztek ki a fiúk vacsi közben. :-)