Ma korán keltünk. Apával. Az eső csöpögősre vette a figurát. Azt hittem, nem lesz sétálós idő. Kicsit elkeseredtem, mert Petiékkel be volt ígérve egy séta. De aztán szerencsére jó idő lett. Néha-néha előbújt a napocska is. Milcsi nagyokat bújócskázott a takarójával, vagy velem... séta közben. Kukkucs játékot játszott és nagyokat kuncogott. Peti pedig mindenáron Anyukája kezéből szerette volna szemlélni a világot. Merthogy onnan minden sokkal szebb.

Délután Apa egy kis segítséggel eltakarította a törmeléket a ház tövéből. Így mától már nem vagyunk körül bástyázva. A folyosó is kész. Kipipálva. Még néhány napi takarítás, és teljesen kész. Kis lépések ezek a nagy munkában.

Milcsi ma még többet ment, mint tegnap. Áll, aztán elindul, aztán megint megáll. Aztán elindul és csüccs. Néha könyvvel a kezében ácsorog, úgy nézegeti. Néha huppan, de hát ez vele jár.

Lehet, hogy locsolkodni már szabad akaratából MEGY?

Már csak harmad nap, és Milcsi 11 hónapos. Hihetelen, mennyire szaladnak a napok, hetek...