Ma sok minden történt Velünk. No, nemcsak azért, mert fél6kor ébredtünk...De először helyzetjelentést adunk:
Milán köhigcsél. Nagyon csúnyán köhög. Az orra nem folyik, hőemelkedése van. REméljük kifelé megy már belőle.
8körül bementünk Apa munkahelyére. Milcsit megnézte az a sok-sok néni, bácsi. Mindenki produkáltatni akarta Szegény Gyerekemet, de Milán jól kitolt Velük: megmakacsolta magát. Édesen vigyorgott és huncutkodott, de nem berregett, nem integetett, nem...
AZtán bementünk a Mami munkahelyére. Na, ott végig mászta a tanári szőnyegeit, Kinga tanárnő kosarából ki-bepakolt. Még szerencse, hogy ma is hozta magával. Beszédes volt, és érdeklődő. Ahhoz képest, hogy milyen korán ébredt, és már 10óra után volt. Az asztalos bácsit kerestük galéria ügyben, sajnos megtaláltuk. Március elejéből április közepe lett. A Mami nagyon elkeseredett. Apa asztalosa, már rég' megcsinálta volna.:-((
Ma mindenki borsófőzeléket evett főtt tojással (na, Milánnak azért külön főztem).
Délután kockákat rakosgattunk, autót toligáztunk.
Nagyot nevettem neki: be akart mászni az asztal alá. De neki nem volt jó, csak úgy simán, a járássegítő ott volt az asztal előtt, ami az asztal kb negyede- na, neki azon keresztül kellett átbújnia. 2szer is, oda, vissza. Igaz, ne keressem a logikát...
1 megjegyzés:
Neha ugy erzem, jo volna csak kockakat pakolni jobbra-balra nekem is :)
Amugy mar keso a masik asztalosnak szolni, mert gyanus, hogy meg tovabb fog huzodni? Legalabb szepek a referencia munkai, megeri varni ra?
Megjegyzés küldése