Ebéd után. (Fincsi-de tényleg, majdnem én ettem meg-sóska főzelék volt. Friss sóskából csináltam.) Apa kezében ült Milcsi. Mami meg lenyisszantotta Milcsi hajacskáját a fülénél. Se sírás, se kapálózás nem volt.
Délelőtti alvását kisebb nagyobb sírások szakították meg. Gondoltam éhes, azért nem tud nyugodtan aludni. Hát fél7 mégiscsak messze volt már, úgy fél11 tájékán. De aztán tényleg el is aludt Milán.
Ebédután felkerekedtünk a Nagymamáékhoz. Milán először utazott az autósülésében. Kényelmesebbnek bizonyult, mint a hordozó. Pár kilométer után -cumi nélkül- Milcsit elrázta az autó.
Odaértünk. NYűgice volt. Gondoltuk, mert most ébredt. Hát kitettem aludni. De 1 óra múlva sírva ébredt. És továbbra is nagyon nyűgös volt. És FORRÓ.38.7-et mértünk. Irány haza. Így rövidre siekrült a látogatásunk.
Megint mi lehet?
2 megjegyzés:
Remélem minél gyorsabban meggyógyul Milcsike! Sok puszi a homlokára.
Sziasztok, újra itthon,
lehet valami abban a vidéki levegôben, én is mamáéknál lettem a múltkor lázas egy napra :(
Reméljük, hogy rövid lefolyású volt és mára már minden okés Milcsinél.
Készültek fotók az új frizkódról?
Puszi,
Petiék
Megjegyzés küldése