Reggel 8kor autóba ültünk. Suli. Ott asztalost kerestünk. Ugyanis galériáztatunk. És hintát szeretnénk felfúratni valahová.

Aztán 9kor tücsökzene. Mi voltunk a legkorábbi csoport kb. 9-en. Milán volt a legkisebb. Csak ücsörgött és rettenetesen figyelt. És mosolygott nagyokat. De el sem mászott, fel sem állt. Csak nézte az óvó nénit és a gyerkőcöket. Az óvónéni csak énekelt, mondókázott és közben tapsoltunk, hangszereket kaptunk. Fél órás volt. Megyünk a jövő héten is. Mindkettőnknek tetszett.

Aztán kimentünk az OBIba. Jól bevásároltunk a hintához, ami még kellett. Csütörtökön fel is tesszük. De változott a helyzet. Nem a plafonba tetetjük, hanem majd a galéria alá. (Merthogy lesz.) És a Nagyihoz az ajtó tokba. Legalábbis egyenlőre .

De addig is hintázik Milán. Egyik szárát Apa fogta, másikat a Mami. Milán pedig nagyokat nevetett. (Jól nézhettünk ki.)

Ma elvitte a Jézuska a fánkat. Mondtuk pedig ne vigye, mert még egyáltalán nem potyog. De Ő hajthatatlan volt. olyan üres nélküle a szoba.:)