Milán 8 hónaposan és 2 naposan vágott bele a 2007-es esztendőbe.

31-én Milcsi fél9ig aludt, így mi is. Csak délben kezdte délutáni pihijét, egy hatalmas tányér főzelék eltűntetése után. 3 körül ébredt, éppen jöttek Veráék. Mégegyszer megnézni Milcsit, mielőtt újra Szöulba repülnek. Mindenáron el akarta vinni magával a messzi Dél-Koreába, de Mi természetesen nem hagytuk. Este 5re magamra akasztottam a kengurut, Milánt bele, és abban a dermesztő hidegben elindultunk a templomba a Hálaadásra. De Milán beszélgetős kedvében volt, így hamar feladtuk az ott létet. Mivel csak délután aludt, így estére már igencsak elfáradt. Vacsi után hamar el is szunnyadt. (Fél9 körül.) Negyed 10ig itt voltunk Vele, aztán bekapcsoltuk a bébiőrt, és átmentünk tévézni a Nagyihoz. Néztük a nagy Semmi tévéműsort. Az utcán állandóan petárdáztak, de Milánt ez nem zavarta, édesen aludt mindaddig, amíg Édesapja be nem jött 3/4 1kor a szobába. És feldöltötte az asztalon lévő csengőt. :((.......Háromnegyed 3ra sikerült elaltatnia. Így viszont majdnem 9ig aludtunk.:)
Délre a Nagymamáékat vártuk újévi ebédre, vacsira a Gyurit.
Milán ma nagyon mondogatta. Ddeddedde, dajdaj, gajgaj, anyanyanya- ez a kedvencem, és ehhez hasonlókat, amiket még nem is hallottunk. Mostmár nagyon szépen beszélget. És már nem csúszik, kúszik, hanem négykézláb mászik. Mint a villám. Ja! És ha Apa indulót danolász, Milcsi riszálja rá magát. Haláliak így együtt!
Sajna vége az ünnepeknek, pedig olyan jó volt így együtt!:))