Rémálom kezdete

Első éjszakát együtt töltöttük. Csendes, nyugodt éjszakánk volt. Ki gondolta még akkorMI vár ránk!?

Csütörtökön gyerekorvos vizsgálta Patrikot: szívzörejt halott, EKG-t csinálnak neki.
Délután megcsinálták, kis idő múlva jöttek, hogy beszélni akar velem a doktornő.
NEM tetszett neki az eredmény, szeretné. ha áttenék a koraszülött osztályra, megfigyelésre, mert szívrendellenesség állhat a dolog mögött.
Azt hiszem hirtelen nem voltam magamnál...Elvitték Tőlem, levették és odaadták a saját kisruháját. Csak ott álltam és sírtam...nem bírtam a szobában meglenni...csak mászkáltam a földszinten és sírtam, telefonáltam. Gyuriban volt minden reményem, hogy segít, elmagyarázza mi is történik. Este fél7kor jött, beszélt orvossal...és magyarázott nekünk, hogy megértsük mi is folyik itt, mire számíthatunk. AZt az 1 napot nem kívánom senkinek.
Gyuri kicsit megnyugtatott.
Vártam a délelőttöt, mit mondanak az orvosok.
közben 3 óránként láthattam Patrikot. Teljesen át kellett öltöznünk(azok a kórházi szakadt, lyukas, agyonmosott hálóingek), sterilizálni, lábzsák....Rengeteg Anyuka, aki mind arra vár, hogy kinyíljon a kora osztály ajataja, és szóljanak, hogy mehetünk.
Mikor először megláttam Patrikot- valami gép alatt feküdt, ami szívét, légzését, stb. vizsgált, mért- csak sírtam. AZ a csöpp kis test...

Lassan peregtek az órák, mindig a következő etetési időt vártam, hogy újra a karjaimba tarthassam.
Pénteken 11 órakor azt mondta a doktornő, megnyugodhatunk, semmi baj nincs, bezáródott az a Bota-vezeték, ami 1és 3 napos kor között záródik(csak kérdem én, akkor miért nem 3. nap után nézik, talán akkor nme kellene megijeszteni az anyukákat), vasárnap hazamehetünk.
Délre hallásvizsgálatra kellett visszamennünk. Újra jön adoktornő, megjött a labor eredmény, egy CRP érték-ami fertőzésre utal- magas lett, ezért marad akisfiú, antibiotikumos kezelést kap, ami 5- 7 napig tart.:(((

Engem a gyerekágyas osztály folyosójának egyik oldaláról átettek a másik oldalra, ahol azok az anyukák voltak, akiknek agyermekük a koraszülött részlegen antibiotikumos kezeést kapott. Itt voltunk többen, nem a gyerekkel maradó gyerekágyas anyukák(volt olyan 2 nap, hogy 6an voltak). SZégyen....!!! A kórház szégyene.
25-en jártunk át minden 3. órában, hogy megszoptassuk és magunkhoz ölelhessük újszülött gyermekeinket.
Közben összerázódtunk, egymást vigasztaltuk, tartottuk egymásban a lelket.
És csak szombaton kezdtem el gondolkozni...antibiotikumos kezelés egy ekkora gyereknek?! Saját felelősségemre haza akartam hozni, de ha már elkezdték, nem lehet leállítani. én meg elhittem, és lassacskán beletörődtem. Vártam az estéket, hogy jöjjenek Milánék...és milyen nehéz volt, mikor elment...
Nem tudtam semmit, hogy mikor jöhetünk haza.

CRP érték, fertőzésre utal. De a doktornő megmondta, ezek a gyerekek tünetmentesek, de jobb az elővigyázatosság, ezért kapnak antibiotikumot. Volt olyan kicsi, akinek a fejéből állt ki a kanül.
Azok a rongyos ruhák a kicsiken, 30 fokban folyamatosan altatták őket.
Én néha azt képzeltem, egy kutatáshoz így jutnak információkhoz.
A nőgyógyászok értetlenül álltak a dolog előtt, miért csinálja a koraosztály, mikor kaphattak fertőzést?!? (Nekem azt mondta Orsi,ha valaki ennél gyorsabban születik, az már festi magát. A laborjaim jók voltak...szüléskor kizárt, hogy fertőzést kapott volna.)
És mint kiderült, kb. 2 éve csinálják ezt a CRP vizsgálatot. Ha minden igaz, csak szúrópróba szerűen...mi átkerültünk a szívével..és ott maradtunk. Állítólag a koraszülöttekre több pénzt ad az állam.
Ez is a pénzről szólna? Mi meg szenvedünk...
Hány olyan kismama volt, első gyermekét szülte, akitől azonnal, vagy 2. nap elvették kicsit, azt sem tudta, és nem is tanították meg neki(ott a nővéreknek nem ez a dolga, az az újszülötteseké, akik egész nap nem csináltak semmit, csak 1 ajtót kellett volna kinyitniuk mikor mi szoptatni mentünk, hogy segíthessenek a segítségre szorulóknak) hogyan szoptasson, fürdessen, pelenkázzon.

Közben hétfő este Patrik melletti boxban, 1 kisbabát ápoltak, infúzió...különösen steril környezet, valami fertőző betegsége volt az Anyukának, amit már kikezeltek....Lehettem nyugodt?(és mindez úgy derült ki, hogy egy ÁLLAT gyerekorvosnő-az ilyen FAJTÁRA mást nem tudok írni-, üvöltözött egy nővérkével, miközben erről az Anyukáról beszélt. SImán feljelenthetné az orvost.)

Kedden reggel átvittem a folyosó túloldalán lévő szobába egy pohár tejet hogy betegyem a hűtőbe-mert már a kórházban 2. nap megjött atejcsi, de annyi...-közben megálltam a szoba közepén az Anyukákkal beszélgetni...rám szólt az újszülöttes nővér, hogy ne járjunk át, mi korás anyukák. Fél perc után utána mentem...hogy mit képzel, mi vagyok én leprás? tisztában van vele, hogy a gyermekem nem fertőző? nem én tehetek Róla, hogy odakerült? És hogy oldja meg, hogy ne ugyanazon a folyosón járjanak a korás és agyermekegys anyukák?...???

AZt hiszem, még szép hosszú levelet fogok írni a kórház betegjogi képviselőjének.


De kedden a rémálom véget ért. Délben elhagyhattuk a kórházat.