Úgy néz ki, mostmár biztosan márciusi lesz a legkisebb fiunk. (akit újabban Patrik Martin néven emlegetünk;))) csak hogy szokjuk a "másikat", de ismerős legyen a "a régi":) Két nevet nem akarunk adni, Milánnak sincs!)
Ma az jutott eszembe, hogy mi az a pár óra szenvedés, az ezután következő tengernyi boldogsághoz képest?!
Már nagyon várom, hogy a karjaimban tarthassam a kicsifiút!
1 megjegyzés:
Mi is nagyon várjuk!!!
Ha addig már nem beszélnénk: legyetek nagyon ügyesek!!!
Erika
Megjegyzés küldése