Tegnap délelőtt a várost róttuk-Milán meg a Mami. GYurinak vittünk autóval recepteket ügyeletbe, ott elidőztünk. AZtán leparkoltunk a központban, onnan hol gyalog, hol a karomon meneteltünk. De többnyire hátrafelé. Milcsi sosem arra megy, amerre én szeretném.:(

Ebédután Nagymamáékhoz mentünk. Ott uzsira össze-vissza evett mindent-banánt, cseresznyét, koszos szedret-amit még tisztán sem ehetne...

5körül indultunk haza, Milán elaludt az autóban. Ennyi volt a du-i szunya.

Aztán fürdésig, mint akit felhúztak. Ügyesen felmászik mostmár s kanapéra, fotelra. Néha fejjel sikerül lejönnije. DE egy hoppával el is intézi.

Vasárnapi alvást rendeztünk. Fél8ig. Milcsi is nagyot aludt. Aztán 2 szelet fonott kalácsot benyomott reggelire 2 dl tejbe áztatva. Szóval csak azt nem eszi meg, ami nem a fogához való. Sajnos már válogat a gyerek. Aztán bevásároltunk a holnapi "utunkhoz". Holnap megyünk a kórházba. És kedden műtik milánt, kedden este jöhetünk haza. Összecsomagoltunk.

Gyuriékkal ebédeltünk. Milán is azt ette, amit mi. Már azért is kiabál, ha nem tetszik a kanál, amivel adjuk.

Aztán Apa felfújta a medencét Milánnak, és strandoltunk. Hát kérem, akihez helybe megy a strand! NAgyon élvezte. De a Mami is. Ugyanis én voltam a kivételezett, aki ebben a forrüságban fürödhetett Vele. (Apa tanul.) Majd' másfél órát elpancsizott. Kellően kiáztak a végtagjai, elálmosodott, aztán aludt egy nagyot. Hát nem is csoda!