Hétfőn 10-re mentünk Milán, Apa és a Mami. Vérvétellel kezdték az ambulancián. Milcsi kezefejéből, 3 csővel vettek. Volt egy kis sírás, aztán már el is felejtette az egészet hamar. Apával jókedvűen eljátszottak. Orvosi vizsgálat következett: torka, szíve, ..megnyomogatták a belsőszerveket... Közben ezer papírt kellett aláírnunk, mire fél egy után felkísértek Bennünket az I.emeleti gyereksebészetre. Itt kapott Milán egy kis ágyat (a Mami semmit). Ez a kép fogadott bennünket a szobában, vagyis a kiságya melletti egész fal egy festmény. :)
Átöltöztettük pizsire, megebédeltettük, elköszöntünk Apától, és mentünk a játszószobába játszani. Megismerkedttünk a többi gyerkőccel. Hát nem volt nehéz! Milánon kívül volt egy 3 év körüli orrmandulás kislány az anyukájával, egy 10körüli kisfiú , egy 7 éves, akinek a fűnyíró vágta le az ujjait, és egy 3 éves, aki tükörbe lépett a bölcsiben, szintén Anyukával, és 2 icipici párhetes. Ennyi. Tehát zsúfoltság nem volt. Jól eljátszottak, Milán nagyon élvezte a nagyobbak társaságát. Elálmosodott, fél órácskát aludt, és mentünk tovább játszani. Csak nekem teltek az órák csigalassúsággal. Evett Milcsi banánt, uzsit, vacsit(gondoltam, hátha jobban bírja majd a holnapi éheztetést) és a kórházi vacsit: fél zsemle vajjal és sonkával, amit persze nem evett meg Milán.
7 után jött Apa és a Nagyi. Megfürdettük Milcsit. Kiskádban. 8 után a nagyágyban altattam el, utána tettem át a rácsos ágyába. Fél 7ig aludt. Az az á.... takarítónő ébreszette fel, pont mikor én a fsz-en voltam pisilni (ugyanis az Anyukának ágy, kaja nem jár, zuhanyzó, mosdó nincs a szinten, de azért jó, hogy bent marada a gyerekkel, különben a kutya se foglalkozna velük. Mert azok a nővérek! Megérnének egy cikket a Néplapban, az biztos! ). Már a csapó ajtónál hallottam, hogy Milán sír. Potyogtak a könnyei, pedig kb 2 percig voltam oda, oda-vissza szaladtam. De éjszak sem bírtak magukkal -ja, végül csak lefeküdtem egy tinédzser méretű ágyba, miután az egyik nővérke engedélyt adott rá- hangosan dumáltak egész este, éjszaka, az újszülöttekhez, ahhoz a kettőhöz szerintem be sem néztek, csak rájuk csukták az ajtót. Szerencsétlenek, úgy üvöltöttek, mint a sakál.
Tehát a mai nap úgy kezdődött, hogy nem tudtam semmit. Mikor lesz a műtét, hányadikak leszünk? Jött az altatóorvos 8 körül, egy kedves idős bácsi, megvizsgálta Milánt, nekem elmondott mindent az altatásról értelmesen. 9 órakor megszállták a kórtermeket a fiú gyerekek.
3 évestől, egészen tizensokig. És Beindult a nagyüzem.
Milán 9.11kor kapott egy beöntésszerű elkábítószert, amitől 10perc után kis mosolygós lett. Kis kába. 9.35kor jöttek érte zöld ruhában, elvették a karomból, és eltűntek Vele a Gyereksebészeti műtő csapóajtaján. Nagyon rossz érzés volt. És lassan peregtek a percek. Fél óra után, egy zöld ruhás néni karjaiban kaptam vissza Milán. Aludt. Lefektette a kiságyba, ott ültem mellette. Néhány percig nyugodt volt, aztán elkezdett sírni. NAgyon. Hánykolódott, nem találta a helyét. És csak sírt, sírt. CSukott szemmel. AZt mondják, ez természetes. Az altatószer (maszkos altatás) ezt a hatást váltja ki a gyerekek 50%ából, a másik 50% nyugodtan alszik. Sokáig.
Milcsi több mint fél órás sírás után szépen elaludt. Ki volt pirosodva, belefáradt a sírásba. Ki tudja, mit éreznek ilyenkor? Biztosan a fejecskéjük is fáj. És olyan büdös szaga volt. (de mégis olyan édes:)) Éreztem-sokáig- az altatógáz szagát.
Dél körül ébredezett. Kaphatott pár korty teát. Kicsit nyüszögött, "húzta" az ágy. Fél1 körül már felült. Játszottunk, nevetett.
1 után jött Apa. Neki nagyon örült. Már messziről megismerte. Aztán újra lassan peregtek a percek. Mikor mehetünk már haza? A Kicsi is igen türelmetlen volt.
Fél3kor, lent az ambulancián kaptuk meg a zárójelentést, és engedtek haza. Milán csak ült a kezemben. Nagyon nyugodt volt ismét. Már az autóban elszundított. Megebédelt 3 kor, aztán aludt. 18.20kor ébreszgettük. Evett egy TúróRudit(a vacsit köszönte, nem kérte). AZtán 7kor jöttek Nagyapáék látogatóba.
MA a fürdést mellőzte Milán, csak letörölgetés volt. Hamar elaludt. Kicsi hőemelkedése van, kapott egy kúpott. Reméljük éjszaka nem lesznek fájdalmai. NYugodtan tud majd pihenni.
1 megjegyzés:
Hat ez a Milan egy igazi hos! Gondolom nagyon nehez lehetett neked vegigelni az egeszet. Szerencsere Milcsi biztos sokkal kevesebbet fogott fel az egeszbol.
Remelem azota kihevertetek mind a ketten.
(amit meg a korhazrol / egeszsegugyrol irtal, az az ami tavol tart tobbek kozott Magyarorszagtol...:(
Megjegyzés küldése