Tegnap Dömsödre kirándultunk László napra. Milán az úton fél órácskát hunyt, ott meg pörgött. Szaladgált, lépcsőzött, rájárt a sósrúdra, a Duna ágba lógatta(ták) a lábát.

Ebédre spenótot evett. Ezer éve nem evett ilyen jóízűen. Igaz, Apa kezében ült. De akkorára tátogatta a száját. Nem unatkozott. Mindig pesztrálta valaki a Mi vagány Kicsi Fiunkat.

Ebédután szerettük volna, ha alszik egy kicsit, beletettük a babkocsijába, de közölte, hogy ez bizony így nem lesz jó. Ő inkább kijönne. Nem ellenkeztünk. Apáék lementek fürdeni, így mi is Vele tartottunk. Milánt nehéz volt a stégen tartani. Mindenáron az Apja után ment volna.

Így egy kis idő után fel is adtam, felmentem vele a házhoz.

4 óra körül indultunk haza, az autóban hazafelé megint csak egy fél órácskát aludt. Mert az Ősök hidegpárásítóért megálltak minden útba eső és szóbajöhető(ez nagyon nem értelmes így) műszaki boltnál.... Hosszú napunk volt. Elfáradtunk mindhárman.

Ma fél7es ébresztőt szívünk szerint toltuk volna még, de Milán nem hagyta.

No, prsze, Ő már fél10től aludt. Majdnem 3 órát.

Addig A MAmi boltozott, Apa a rézkilincseket feszegette-kevés sikerrel, nem elég hatékonyan- a régi ablakokról. Délután játszottunk, autókáztunk... Telt, múlt az idő.

Milán ma nagyon sokat evett. Délre : 1 töltött paprikát fél szelet kenyérrel.

Uzsira joghurt+CornFlakes

VAcsi: tejes kifli(de óriás kifli fele).

Meg is látszik a pocakján. :)