Tervezzük lecserélni a profilunknál a fotót, de Milcsinek szombat óta pöttyös az arcocskája, így a közös fotózást ma is elnapoltuk. Egyre csúnyábbak a pöttyei, szúnyogra gyanakszunk- bár nem vakarássza, de lehet valamire allergi is -viszont azt meg nem tudjuk mitől. Várakozó állásponton vagyunk.

REggel a gyereksebészetre mentünk. Ellenőrzésre. Mivel ma is 8kor ébredt Milán, így a tervezettnél későbbre csúszott az indulásunk. Ott másfél órát vártunk. Kicsit elfáradtam... Nagyon aktív volt a gyerek. Nagyon kevesen állták meg, akik nem szóltak milánhoz. Úgy eltudja varázsolni az embereket. CSak azt nem tudom, mivel? A rosszaságával? De a lényeg, hogy rendben minden.

AZtán benéztünk a suliba az érettségizős nagyfiaimhoz. Ott Milcsi evett, ivott. Kiszaladgálta magát. El is fáradt, így még dél előtt megette a főzelékét (az sem mindegy melyik kanállal, és miből adjuk neki), aztán letettük aludni. Úgy is maradt. ÍGy:

Délután játszottunk, postán voltunk, ... nem hagytuk Apát tanulni. Mert hát lehet így?

Hát, nem nagyon. ÍGy biciklire pattantunk és megrohamoztuk a játszóteret a Tisza-parton. Hazafelé pedig igen nagy kerülővel, de annál szebb helyen - a Tisza és a Zagyva mellett- jöttünk haza.

És végezetül mindenki megcsodálhatja orchideánkat. Már itt Nálunk hozta a virágot. Évek óta, ő az első a sok-sok tő közül.