Milán javulgat. Láza nincs. A sebe is szépen gyógyul. Sötét lila szín kezd halványodni...

Tegnap 7óráig aludt (este háromnegyed8kor), ennek ellenére, már 9 kor újra elálmosodott. Aludt egy nagyot. Bent, a kiságyában. Szoba kukacok lettünk, ugyanis annyira meleg van napközben az udvaron, hogy nem akarom, hogy napszúrást kapjon, vagy leégjen a bőre. Délutáni alvás időben látogatóink voltak, így csúszotta délutáni alvás, és igen le is rövidült.

Ma korán keltünk. AZtán bankba kellett robognunk, postára, boltba...volt program. 9körül Milán megint elálmosodott. 2órát aludt. (1szál pelusban alszik.) Már alig vártam, hogy ébredjen, mert mennünk kellett a suliba. Ebédre. MA volt az utolsó tanítási nap, a gyerekeknek sportnap volt, a tanárok bográcsban főztek.

Biciklivel mentünk. Egyre jobban élvezi Milán az effajta utazást. A bukósisak ellen sem tiltakozik egyáltalán. Míg aludt, almafőzeléket főztem neki, azt vittük el, dobozban. Az ölemben ült ebédkor, gyönyörűen evtt. És mindet! Nem dobált, nem szedte kia szájából...Nem tudom, hogy ennyire jól nevelt, vagy mindig almaszószt kellene csinálnom. Jól viselkedett, barátságos volt, kis értelmes. Fél2kor jöttünk haza. Aztán Nagyizott Milcsi, mert a Mami szépítkezni ment, aztán edzést tartani.

Apa meg TANUL. 1 hét múlva államvizsga.

Milcsi életveszély. Felmászik az előszobában a kanpéra-függönyt rángat, fotelba-kristályvázát borogat.

Este még elvittük sétálni. Kutyát nézett, macskát kergetett. Kb.3 szor körbejárta az autót, de a fránya macska nem akarta előbújni. Olyan édes volt: leguggolt, és kukucskált az autó alá félrehajtott fejjel. ZAtán felált, elment az autó mögé, ott ugyanezt eljátszotta...

ALig bírtuk hazahozni.