Kicsit szakadozik a blogunk...

Tegnap a szokásos keddi napunk volt: rohanás tücsökzenére, séta Flóráékkal...nagy alvás. Kétszer. Este homokozás. Ha senki nem hajlandó levenni a homokozó tetetjét, majd Milcsi elintézi és bele is mászik. SZószerint úgy nézett ki, mintha egy kagylóból kukucskált volna ki. Bejöttünk, kértem vegye le a szandit, sapit, olyan ügyesen megértette, csinálta. Viszont az elaltatással megint hadilábon állunk. Igen hosszú volt.

MA Petiéket és Molliékat is vártuk. Petikét sajna abajgatják a fogtündérek. Belázasodott, így lemondták a randit. Így kizárólag Mollié volt Milán. Milcsike puszit adott neki. Olyan drágák voltak.

Molli kis cserfes, be nem áll a szája. Folyamatosan beszél, míg Milán igen szűk szavú.

Délelőtt nem aludtak, ebédután kocsiba tettük őket, viszont bent a szobában. Iszonyú hőség volt kint. Gyorsan elaludtak. ÍGY:

Molli hamarabb ébredt. Egyszerűen nem volt kedve aludni, így kivettük a kocsiból és játszottunk.

3 óra után Milán is csatlakozott hozzánk. De ha nem nézek néha-néha rá, hogy alszik-e, csendben elfekszik ám a kocsijában. Mondtam neki, ne legyen ilyen kuka! Tanuljon Imolától! Ő bezzeg szól. Értésünkre adja, amit szeretne. (Persze, ha kajcsiról van szó, Milánt sem kell félteni. Legalább nem hal éhen.)

Kinövő félben van Milán 1. szandija(19es).(Itt még új korában) ÍGy gyorsan vettem ma 3 párat. Hirtelen nekifutásból.

Este Apával kisétáltunk a Tisza-parti játszótérre. Sok-sok gyerek volt. Mindenki Milán labdájára pályázott. Hát miért nem hoznak maguknak? De Milcsikémet nem is zavarta: elrakosgatta, elgereblyézgette a kavicsokat. Ahogy szokta. Hozta formáját. CSak dolgozgatott, dolgozgatott...