Ticta Apja a gyerek. Úriemberek. Reggel készült a kép. Apa a dolgozóba ment, mi meg Milcsivel a bőrgyógyászatra. Biztos, ami biztos alapon megmutattuk az arcán a lencsényi darabon kijött kis pörsenéseket. Semmi különös, hál Istennek.

Aztán sajnos temetésre mentem Cibakházára. Egy tanítványom. 18 éves volt. Kegyetlen az élet. És borzasztó volt végig hallgatni a temetést. Az ember lelke majd megszakadt. Lehet, hogy 1 éve még nem így éltem volna meg...

Délután Milcsi pofozkodott. SAját magát ütlegelte. Fejbe. Ki látott még ilyet? Miért csinálja?! Gyorsan kocsiba raktam, és elindultunk sétálni, mert máshogy nem bírtam elvonni a figyelmét erről a butaságról. És harap, vagy nem is tudom, mit csinál. Csapdossa bele a fejét, fogát a térdünkbe, kulcscsontunkba...Rajtam nyoma is van. Hát, nem volt kellemes.

Útközben elaludt.

Uzsi után megint kiakart menni . Már képtelenség bent tartani a házban. (Tudja, hol a jó.) Akkora hisztiket le tud vágni. Nagyon akaratos.

Este Imoláék ugrottak be egy puszira.