MA kirándultunk. NAgymamák felé(mert Pistit felvettük), Szegednek vettük az irányt. Meglátogattuk Zsuzsa néniéket. Ott Milán tele rakta a pocakját sok-sok finom süteménnyel, aztán mentünk tovább Apa szegedi rokonaihoz kései József napot ünnepelni. Milcsit jól meggyömöszködték. Itt is állandóan azt hallottuk, hogy nem adtok Ti ennek a gyereknek enni?
Itt is etette mindenki, mindenféle finomsággal.(Már gondoltam, akasztok a nyakába egy táblát, gyereket etetni TILOS!) A pesti rokonok elhozták Milcsinek a csúszdáját. CSuda klassz. Rögtön ki is próbálta. Lépcsőt is mászott. CSak néztünk, mint a moziban. 3 óra felé elindultunk, mert elálmosodott. De annyira csalogatott Bennünket a Kárász utca varázsa és a szegedi emlékeink hada, hogy kénytelenek voltunk parkolót keresni, és sétálni egy nagyot abban a csodálatos kora nyári időben. Milcsi Apa nyakában. HA látott egy kis gyerkőcöt, kiabálta, hogy baba.
AZtán a vadasparkba szerettünk volna menni, de Milcsi elaludt azona 3perces autó úton. Kivettük a babakocsit a csomagtartóból(nagynehezen, mert be volt préselve csúszda, etetőszék...), de hiába, gyermekünk úgy aludt, mint a tej. Így ma kihagytuk a ZOO-t.
HAzafelé szinte végig aludta az utat.
Új autósülést keresünk. Biztonságosabbat, és olyat, amiben szeret.:-((
Este Adélék jöttek egy fél órácskára. Közben Milcsi kipróbálta Adél autósülését is. Hát...nem tetszett neki ez sem igazán.

(Mutatja az orrocskáját, hol van.)