Délelőtt Petikééket vártuk. Már nagyon régen találkoztunk. Sajna Milcsi nem vágódott be Petinél, mert a kisautóval fejbe ütötte Szegény Petit. Megijedhetett Szegénykém, váratlanul érte hátulról a támadás. Lassú volt a Mami reflexe...
Aztán elsétáltunk a boltba. Próbáltam Milánt ébren tartani, hogy délelőtt már ne aludjon, ha már eddig nem aludt. Sikerült. Visszaértünk a boltból, bevittem a pakkot, kb. 3perc múlva mentem vissza Milcsiért, lógó buksival(mert függőleges volt a háttámla) aludt. Behoztam, hogy ebédelünk, de nyávogott, mint a kiscica, így beletettem az ÁGYIKÓjába, és OTT ALUDT TOVÁBB. Pár hetes kora óta nem láttam ilyet, hogy nappal az ágyában alszik.

Megebédeltünk. AZtán futkározott és nevetett nagyokat. 2től megint aludt. Az a vacak zenélő sárga autó(familyfrost) ébresztette. AZtán séta Apa elé. Közben kavicsokat szedtünk... NAgyon ügyesen battyog már.

VAcsi után NAgyival és a Gyurival maradt Milcsi, mert az Ősök vásárolni rohantak. Közben volt egy kis zuhé. Kint a teraszon álltak, Milcsi kezére, kobakjára csöpögött víz, nagyokat kacagott.

Anyázik. Mármint a szó jó értelmében.:-). A mami nem megy.

Már csak pár nap. És itt a Nagy Nap.