Milán beteg

Reggel 7kor APa már nem volt itthon. Volán focizni ment. Persze a telefonja itthon maradt.
Milán tűz forrón ébredt 7után. 39.2fokkal. Nurofent kapott.
Itt volt Mollika, akkor még játszottak, 10körül ment el Mollus, akkor Milán lefeküdt.

Délben ült az asztalnál, fal fehéren(még a fehérségéhez képest is fehérebben), vörös szemekkel, szinte csak kókadozott. Nagyival teljesen kétségbe voltunk esve. AKkor újra mértük. 39fok. Azonnal vittem az ügyeletre a 2. kúp beadása után, ahol életünk legborzasztóbb ügyeletes orvosához kerültünk.
Ült a székén:" Mi a panasz, mondja! Húzza fel a gyerek pólóját, ...hátán. Nyisd ki a szád! hú, ez nagyon vörös!"
Mindezt a lázas, lábán alig álló gyerekem végig állva dideregte, a torok vizsgálatnál még kanalat se láttunk.
azt sem tudtuk mit írt fel, csak azt kérdezte hány kg?
És azzal el is tűnt, "végre ihat egy teát".
Persze mi még ott álltunk, amíg a számítógépen pötyögött az asszisztens.

A patikában kiderült, hogy antibiotikumot kapott MIlán.

HAZajöttünk, azóta fekszik, folyamatosan mérjük a lázát, 39 fok feletti folyamatosan, este 8kor lement 38,8ra egy fürdő után, de azóta újra magas. Enni ma egy falatot sem fogadott el. Inni kis adagolóval 1-1 kortyot nyomunk bele.
Hűtőfürdőzzük, utána borogatjuk. NAgyon sír, keservesen. Próbál a végsőkig küzdeni ellenünk.
Én vele sírok. A szívem szakad meg így látni, hallani a sírását. És tehetetlennek érzem magunkat, hiába a kúpozás, a fürdőzés, egyszerűen nem bírjuk lenyomni ezt a magas lázát.
Annyira bágyadt. Csak fekszik. Pislog a nagy fekete pilláival, fakó kis arca...ahogy ránk néz. Olyan kérdően, olyan nagyon fájdalmasan.
ilyenkor az ember mindenét odadná, csakhogy újra egészséges legyen a gyermeke, újra olyan eleven, boldog. Ilyenkor az jut eszembe mikor rosszalkodik már?

és minderről APa le is maradt.

Milánnal NAgyinál alszunk, így közelebb a fürdő.