rengeteg. Egész este és éjszaka havazott. Így vasárnap reggel most nem autóba, hanem Milán szánkóra pattant(Patrik a hátamra) és misére mentünk.
Még alig , egy -két helyen volt csak elkotorva a hó, így szinte le sem kellett szállnia.
Nagyon hideg volt, (ma este -18fok van itt Szolnok környékén), vastag kesztyűben isfáztak/ fájtak az ujjaink.
Milán hazafelé azt kérdezte, miért fáj a lába?
Na, de ez még nem volt elég, pedig majdnem 11re értünk haza, mert Ő még akisparkban húzta a szánkót, szaladgált a neki térdig érő hóban.
De nem is bántuk, olyan gyönyörű volt minden, ráadásul a nap is sütött, csak úgy csillogott a hó! Nyomot, a sajátunkon kívül nem is láttunk. Embert is alig.
Ebéd után kimentek még APával az udvarra havat hányni, Milán is besegített. AZtán sajnos kollektív munkával a padlásról hordtuk le a havat.
és mindezek után, Ők újabb körrel elszánkóztak a kisparkba.
Este pedig karácsonyi ajándékokat készített. Vágott, rajzolt, ragasztott.
ÉS mikor kész lett, nagyot sóhajtott, hogy" milyen nagy munka volt ez nekem!"A tegnapi napról csak haloványan tennék említést.CSak magunknak, halkan megjegyzem, AKARATOS a gyerek.
CSak a szépre emlékezünk, a rossz hamar elmúlik!
1 megjegyzés:
Daninak is vannak akaratos napjai es meg csak masfel...Karesz szokta is mondani, hogy milyen akartos tud lenni - mondom minden gyerek atmegy ezen akorszakon ;) kinek hosszabb, kinek rovidebb ideig tart! Fontos, hogy legyen velemenyuk es kitartasuk es tudjak, hogy mit akarnak - ez meg kesobb jol fog jonni, ha szepen megtanuljak kezelni is a heves erzelmeiket ;))
puszi
Megjegyzés küldése