Milcsi csodák csodájára fél6kor ébredt. Akkor még nagyon örültünk. Pelus csere, és egy kis meleg tea után visszaaludt. Legalábbis én azt gondoltam. De aztán szólt, Apa odament, és érezte, hogy a gyerek a nyakáig pisis. Tehát a csere közben , vagy miatt valami kis gixer történt. Mivel a kiságy alkalmatlanná vált további alvásra, így ismét közénk vettük Milánt. De ott meg olyan kis virgonc lett. Felült, felállt, tapsolt, nevetett...Jól nézhettünk ki. Ennek Apa örült csak igazán, aki lassan indulhatott is dolgozni. .... Aztán ébredek: 8.26. Úristen! 9kor Tücsökzene. Mostanáig sem tudom, hogy érhettünk oda pontosan 9re. Szerintem nagy látványosság lehettünk végig a főutcán. Egy rohanó babakocsi.

Milán ma nagyon aktív volt a foglalkozáson. Még a hangszereket is ügyesen kezelte.

Délben magamra akasztottam ismét a kengurut . Milán nagy örömére. Annyira élvezte benne az utazást. Keze-lába járt és nagyokat nevetett. Ez volt ma Szolnok 2. látványossága: Anya mellkasán egy repülő gyerekkel.

És mindezek mellett a napi elfoglaltságunk: Milán kiszedi a hapitapi számait, én visszateszem. Odébb mászik, keresi melyiket kellene felszedni. És persze azt fel is szedi...és ez így ment. És gyanítom, holnap is megy.

Nagyinál pedig már nem elég hosszú a két szoba. Mi ülünk a belső szobában, és csak a tenyerek, térdek robogását halljuk. Mint a villám. Egyik szobából a másikba, vissza. Ide-oda. Néha bekukucskál az ajtón, nevet egyet, de abban a pillanatban már indul is tovább. Nehogy valamiről lemaradjon.