hétfő, február 5

Délelőtti alvása - mert Nagyival a szemészeten voltunk - nyúlfarknyira sikeredett. Finom ebéd volt: brokkoli, répa, krumpli.
Aztán hosszú-hosszú alvás. ÉS Apa! Akkora örömet, mint amikor Apa hazaér. Azok a kacajok, kar nyújtogatások!
Aztán este 6kor meglepetésszerűen jöttek a Nagymamáék. Hoztak egy kis kóstolót, megnyomkodták Milánt. Milcsi fáradhatatlan. És rendkívül beszédes. Ja! És akaratos.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Milcsi, akkor szerdán találkozunk! Jó sokat kell visszaolvasnunk, mi mindent történt veletek az elmúlt idôszakban! Ma megpróbálom anyut rávenni, hogy meséljen már ô is rólunk, annyi minden történik velünk, a blogunk meg az ablakban...
Az én öcsödi nagyszüleimnél is vágás volt a hétvégén, engem is meggyömöszölt a társaság! ;)És én is imádok akaratoskodni! Ugye, milyen jó az? :D
Peti