Az éjszakáink...hát, hogy is mondjam? Lehetnének jobbak. Két-háromszor ébreszt Milán, fél5 kor odasírja magát közénk. Elrontottuk. De azzal vígasztalom magunkat, hogy még mindig jobb, mintha ott altatnánk el. Na, de az altatásról se szólnék inkább. Péntek óta kínkeserves. Annak, aki altat. Minimum 1 óra, mire elalszik Milán. Pedig álmos, de annyit mászkál a kiságyban, forgolódik, felül vagy feláll...Nem hagyja magát elaludni. Előtte meg, ahogy evett, már el is aludt. Mi tévő legyek?

Na, de hát ez pici hányada azoknak a csodálatos időszakoknak, amiket Milántól kapunk. Így nem is kellene ezekről említést tennem. (de azért jó lesz majd visszaolvasni.) Akkora nevetésekre képes. Pedig csak ránéz az apja. És már hahotáznak.

HA kimegyünk a szobából, máris az ajtónál terem és várja, mikor jövünk vissza. Ahogy nyílik az ajtó, huncutul mosolyog. egyik kezével az egyik szárnynak támaszkodik, a másikkal nyitja a másikat.
Fergeteges sebességgel mászik végig a 2 szobán a Nagyinál. Mire észbekapunk, már a konyhában a sütő ajtót nyitogatja. Vagy épp' csak a konyha közepén ül. Ja! És pakolásban is fejlődik. Egyre gyorsabb.:(((

És megint börrög és csattog a nyelvével.
A nátha múlik, talán mára már el is múlt. Már tagnap az orrszívásokat is csendes belenyugvással tűrte. Egy hang nélkül. És az orrspay ellen sem hadakozik.

És ha szomjas, kiszolgálja magát. Iszik, úgy ahogy azt kell.

Reggelente szoktam narancsot facsarni. Második napja azt kapja vízzel hígítva. NAgyon szereti. Az legalább nem cukros, színes lötty.

Ma ismét voltunk Tücsökzenén. (Természetesen ma is szakadt az eső.) Milcsi egyre aktívabb. Közben szépen ül, figyeli az óvó nénit. Már kezeli a hangszereket ügyesen.

A vége felé mászkált egy kicsit. De messze sose ment.

MA kicsit kevesebbet aludt, mint mostanában. Nem ébresztettem, de ott voltam, és ha kinyitotta a szemecskéjét, nem aludt már vissza. Így kurtítottunk az alvásidőkön. Remélem hamarabb elalszik ma. Nehéz több,mint 1 órán keresztül a kiságyba hajolni, olyan mélyre...