ezek ategnap lemaradt fotók.
MA is olyan jó kisfiú(k) volt(ak).
Míg du. Patrik aludt, Milánnal kimentünk a Müllerbe autóval. ELNÉZEGETTEM a dekorkozmetikumokat, válogattam, Ő végig türelmes volt. Megnéztük a játékokat, szépen tolta mellettem a kocsit, egyr e sem mondta, hogy ezt vagy azt kéri, vagy vegyük meg. AZtán átmentünk a C&Aba, ott is nézelődtem, ékszereket, sapkákat próbálgattam, de egy hanggal sem volt türelmetlen. Nem mondta, hogy menjünk már! CSak azt hajtotta: "Tőlem megveheted! Vedd meg , MAmi! Vedd meg nyugodtan!..."
Milyen rendes kicsi fiam van!
ANnyira Imádom Őket!ANnyira boldog vagyok, hogy együtt tölthettük ezt a hetet! Engem kifejezetten feltöltött!
NAgyon sokat változott Milán. Nekem sokkal nyugodtabbnak tűnt, szépen ügyesen játszik, Patrikra vigyáz, figyel rá, játszik Vele, többször jött és hozzám bújt, szeretgetett, puszilgatott.
Említette ma is az ovit. MAjd hétfőn a buszhoz indulva eldől...szívesen megy-e?
1 megjegyzés:
Szia Heni!
Amikor gyerekek voltunk és betegek, anyu mindig mondta, hogy kicsit "örül", mert ilyenkor velünk lehet. Ezt sosem értettem, hogy lehet örülni, ha beteg a gyerek? Andris október közepén maradt ki először az oviból, kötőhártya gyulladás miatt. Azzal nem kellett itthon maradni, nagy térbe mehettünk vele. Elmentünk a Közlekedési Múzeumba. Anyu épp akkor hívott mobilon, és én sok év után azt mondtam neki, hogy most már értem, hogy miről beszélt! Én is nagyon boldog voltam, hogy 3 és fél év intenzív együttlét után újra együtt lehettünk. Tökéletesen értem/érzem az írásodat!
Eszter
Megjegyzés küldése