Beszámoló

AZ igazat megvallva, kicsit félve indultunk útnak: féltünk, Milán hogy fog viselkedni a reptéren 2 óra alatt, a repülőn, a szállodában, a parton... És a mi Kicsi Fiunk áthúzta számításainkat! Hihetelenül jól viselkedett. ÍGy ezt az egy hetet mindhárman együtt és nagyon élvezhettük!

Szúrok be néhány képet. De itt még találtok ezeken kívül is.

Gyuri vitt Bennünket a reptérre szerda hajnalban(benne is hagytuk az autóban a kamerát). Milánt még álmában öltöztettem, az autóba betéve ébredt csak fel.

Korán értünk a reptérre. Hosszú sorban állás a checkkolásnál. Milán kikéredzkedett a kocsijából, de el se mozdult mellőlünk. Nézelődött, huncutkodott az idegenekkel. (ez nekünk is új volt, és a héten egyre többen csinálta. Oda mosolygott valakire, vagy épp' odaszólt neki, aztán szégyenlősen és huncutul hozzánk bújt.) Ellenőrzésnél végig kóstoltattákvelem az összes bébiitalát...

A tranzitban kevés időt töltöttünk: egy pelenkacserés átöltöztetésre épp elég volt. (Nálunk ez vált be:hogy sosem abban a ruhában érMilcsi célba, amiben itthonról elindult:DDD)

A repcsin külön ülést kapott-bár nem vettünk neki jegyet, mert hát ugye nem is kell-, SZERENCSÉNK volt. Így kényelmesen utaztunk. Milán megreggelizett velünk, beszélgetett a mögöttünk ülő bácsival, és éppen leszállás közben a kezemben el is aludt. Így tettük be az ellenőrzés, csomagérkezés után a babakocsiba.És még mindig aludt. Felszálltunk a transzferbuszra, és még mindig aludt. 5 perces út után megérkeztünk a szállodához. Itt ébredt fel csak. Rögtön karszalagot kaptunk és a mágnes kártyákat az AIhoz, aztán az étterembe tessékeltek bennünket. Megebédeltünk. Huh!...

És csak ezután foglaltuk el tengerre néző szobánkat. (Ahonnan még a napfelkeltében is gyönyörködhettünk.) Csak álltunk az erkélyen, és gyönyörködtünk a tájban. Hihetetlen volt. Leírhatatlan. A levegő, a tenger, a pálmafák,...

Előkerestük a bőröndből a fürdőruhákat és a kötelező felszereléseket(naptej, kiskalapok, fehér pólók, homokozó), és rohamléptekben indultunk tengerpartra. Szószerint.

Leérve csak ott álltunk, és néztünk: KÉK ÉG, ZÖLD TENGER ÉS FEHÉR HOMOK (Jó ízléssel van megáldva a Jó Isten, az biztos!) Ezer napernyő, de hely sehol. És abban a pillanatban találtunk egy szabadhelyet( SZERENCSÉNK volt). Milán annyira örült, annyira élvezte. Folyamatosan. A hét minden egyes percét. És így mi is.

A köhögése elmúlt, nagyokat játszott, pancsolt.

Imádta a tengert. Első napokban bátran be is vittük, aztán miután medúzával találkozott Apa, maradtunk a kismedencézés mellett. És az úszáshoz mi is a medencét választottuk. Mami aqua- gymmelt, Apa strandröpizett. (Milcsi is egyszer.)Milán nagy kevenc volt. Mindenki imádta, simogatta, hülyéskedett neki. Az arabok nagyon szeretik a gyerekekket. Bambinonak hívták. Az egyik animátor srác teljesen oda volt érte, Mindig mondta: My Friend. He will be a good boy, because he's always smiling.

Első vacsink úgy alakult, hogy Milánt elaltattuk fél 8kor, Apa lement az étterembe, aztán a Mami.

2. este már Milcsivel mentünk. Aztán fél9től Minidizsi volt. Milán azt is nagyon élvezte. (De Mi Ősök is. Annyira jó zenei összeállítás ment. minden este a gyerkőcöknek.Animátorok táncoltak agyerekekkel) Táncolt, szaladgált, barátkozott egy 15hónapos Domi nevű kék szemű, szőke hajú szláv kislánnyal. (a hét alatt meg is maradt "barátságuk".)SZóval így teltek a napjaink. 7körül ébredeztünk,ahogy Milán diktálta, reggeliztünk. Nagyot. Irány a part. Ott Milán elaludt dél körül. Áttettük a babakocsiba, így mentünk ebédelni. Ő meg ébredés után ette a fincsi hazai bébikaját. De 2 óra múlva már a tunéziai croissantokat ette, és itta a narancsdzsúszt. Szívószállal. 7körül mentünk fel a partról, fürdés-annyi homokot, mint az egyhét alatt lemostunk magunkról, vagy esetleg megettünk...őrület!(az érdekes, hogy sosem voltunk koszosak!!!)

Igaz, hogy nem fizettünk be szaharatúrára, de mégis ültünk tevén. Hát...Milán nem díjazta.
Viszont voltunk egy Monastir-Soussi kiránduláson. Bazározni. NA, ott lehet vásárolni. Őrület, hogy dolgokat mennyiért meg lehet venni. És ha az ember belegondol, hogy abban anyag van, és még dolgoztak is vele. Szóval csak módjával, de vásárolgattunk. (Nagyon ellentmondásos világ az: A szegénység közepén turisták a luxusban)

Tunéziában ünnepeltük 3. házassági évfordulónkat is. :)))

Hazafelé 4kor indult a transzfer busz, a gépünk 6órakor. Milánnak megint külön ülés jutott-mert SZERENCSÉNK volt-, becsatoltam, ...még felszállásközben elaludt. Kicsatoltunk, aludt a kezemben tovább. Már a gépről leszálláskor ébredt fel. Nagyi, Gyuri jött fel értünk. Már nagyon örültünk atalálkozásnak. Milcsi annyira kimerült a hét alatt, hogy még az autóban is elaludt, kiságyba áttéve is aludt...3 órát.

......Kicsit hosszúra sikerült.

Milcsi-sajnos - utolsó éjszakára benáthásodott. És mára a szeme is váladékozik. (De nem bhiszem, hogy az utazás miatt.)Elvittük a doktornénihez, szemcseppet, orrcseppet adott, De hogy mi baja, nem mondott semmit. Nem nyűgös, eleven....

Tegnap este megnéztük Lilit. Annyira édes! Milán is volt ilyen pici?!El sem hiszem. Ennek örömére ma előszedtük a régi video felvételeket.:D