A tegnapi napot nagyon vártuk már! Méricske, védőoltás stb.

Milcsi annyira, hogy 10kor elaludt, és fél2előtt ébredt. Már alig vártam, mikor indulunk, lemaradunk a tanácsadásról, vagy mi lesz?

Gyorsan megebédelt, szépen felöltöztettem, bicóra pattantunk és egy törött sörös üveget majdnem kikerülve, ott is voltunk.

5en voltak előttünk. De Milán csak ült az ölkemben, nézelődött, könyvet nézegettünk:Nem volt türelmetlen, vagy hangos...nem ismertem rá.

AZtán bejutottunk:

81cm és 10,6kg.

"és mi az ott a fején? "

-Hát ... 2 hete lépcsőfoknak esett....

- Addig nem adja be az oltást, még ezt a problémát nem tesszük tisztába.

:((((

Beutaló a gyerekambulanciára. Ott is várni, cifrákat mondott a dokinő-de úgy rendesen(mondanom sem kell, én is! AZért nem vagyok annyira felelőtlen!Esésután egyenesen ment, nem hányt, orra nem folyt, nem vérzett...). Ő sem értette az egészet, minek ez a herce hurca. Röntgen. A felnőtt traumatológián. Várni. NA, hanyatt fekve mégcsak ment, de hason...AZ az ordítás!Hárman fogtuk le- én rajta feküdtem- Milánt. Annyira sajnáltam! Akkor az UH-on várni, leletezésre...Vissza az ambulanciára... Minden rendben.

AZtán itthon felvettük Apát, úgy mentünk vissza az oltásra. Senki nem volt. A mIlán olyan eleven volt!És hangos. De a szurinál. Egy kis nyikkanás, de nem is sírt. Én meazt hittem, majd ordít, csdsk fekszik, ha hazaérünk...

Itt voltak Mollikáék. Játszottak, meneteltek az udvaron, cicát nyúztak....

MA reggelre Milcsi kibújt a hálózsákjából és a body egyik újából Elég szexisen ébredt(fél válla kint). Délelőtt Nagyizott(Cicát etetet, segített takarítanI, főzni), mert a Mami szocpolt, földhivatalt, iskolai munkaügyet stb. intézett.

Ma Milán nagyon eleven, akaratos és agresszív volt. De tényleg nagyon!

Viszont lépcsőn kapaszkodás nélkül közlekedik. Fe is, le is. (Folyosón is, teraszon is.)