Tudom, hogy minden gyereknél elérkezik az idő....egyszer...
Hát, hozzánk IDEÉRT.
Tegnap az OVIba kellett mennünk fél5re SZülői értekezletre. Mind'ketten szerettünk volna ott lenni.... Milán-mi ugyan már nem voltunk itthon- az ajtót ütötte- verte-rúgta , amikor itthagytuk PAtrikkal magamon. Gyuriék is itt voltak látták a jelenetet, GYurit meg is harapta.
Rettenetesen szégyellem és sajnálom.
Megijedt, hogy mindannyian elmentünk. Hogy hová mentünk? miért mentünk?...pedig elmondtuk neki. Ő is jöhetett volna NAgyival a Tisza partra biciklizni, de maradtak, mert láttuk fáradt és mindenért sír.
AZtán cumival a szájában bement a szobába, NAgyi magára hagyta. Háromnegyen 5kor nézett rá. Kereste, mert nem látta, hát a szófán a nagy párnák mögött aludt.
(Megjegyzem: Háromnegyed5től reggel 8ig. )
Mikor hazaértünk kinyitotta a szemét, még tele haraggal, de aztn meglátta, hogy mindannyian itthon vagyunk, megölelgettük, és aludt tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése