Már 3 éves a Nagyfiunk.

Hihetetlen milyen gyorsan repül az idő. Még annyira előttünk van...szállunk be az autóba, indulunk a kórházba azon az áprilisi éjszakán, várjuk a szülésznőt a kórház aulájában, ...megyek a szülőszobára, Zoli már ott vár átöltözve....és kezdődik a neheze...
Mert bizony, ezt mindenki tudja, a GYERMEK megszületése egy csoda, valami kimondahatatlan és csodálatos érzés gyökerezik meg bennünk akkor...de ugyanakkor elkezdődik egy olyan ÚT, ami tele van és lesz örökös aggódással, féltéssel, felelősségtudattal, gondoskodással....De a gyermekünk iránti szeretet teszi széppé és csodálatossá ezt a NEHÉZ utat.
A 3 éves Nagyfiunk elevenségével teszi változatossá napjainkat.
Kis örökmozgó, értelmes 3 éves. Ahogy néz, azokkal a nagy barna szemeivel, amikor komolyan magyaráz, és olyanokat mond...! Csak nézünk. AHogy megölel és magához szorít, nem tud elmenni fürdés után úgy aludni, hogy mindkét oldalra ne adna puszi(még Patriknak is) ahogy....Imádjuk! A Mindenünk!
Számokban:
97cm magas
Súlya:15,6 kg
20 foga bújt ki
98as ruhákat hord és 25-26os cipőket
Szzavakban, ami leírható: Mozgásigénye hatalmas, lefárasztani képtelenség. És mindehhez nagyon keveset eszik(erre szoktam mondani:miből él meg. Mollika 2szer annyit képes megenni). Szerintem egyszerűen nem érdekli az evés. Na persze, ha répa főzelék van!
Imád segíteni, szereti és igényli a felnőttek társaságát, a játszótéren nehezen oldódik(de gondoljunk csak bele, ha olyanok közé kerülünk mi felnőttek, akikkel még sosem találkoztunk, mi sem kezdünk el röntgön beszélgetni)
Délutánonként nem alszik, viszont az éjszakákkal nincs gondunk.
A cumihoz továbbra is szoros szálak fűzik esténként. Kedvenc szőrmók, kedvenc játék most éppen nincs.
Áprilisi képek.