Tegnap a dédi elesett. Délben vették észre Milánék. Milcsi nagyon sírt, segítette volna fel, húzta...mikor a mentősök jöttek kiabálva sírt, hogy ne vigyék el a dédit. Szívszorító volt.
De mégis bekerült a kórházba, erősítő infúziókat kap.
Milcsi ma reggel kinyitotta szemecskéjét, első mondata az volt, nézzük meg, itt áll-e a mentő....
MA egy szemhunyásnyit sem aludt. Pedig nagyon fáradt volt. De a játék és a felfedezés annyira hajtja!
Napközben annyi minden eszembejut, amről szeretnék mesélni...de mire idekerülök...ködbevész.
JA!Pl. arról szólnék, hogy Milcsi folyvást folyton mondja. Vagy mesél, ha hazaérünk, mitörtént délelőtt-mint a nagyok.
vagy ha játszik, pl. autót tol, babákkal játszik, azokról beszél, hogy s mint mennek dolgaik.
Kb. 1 hete produkálja ezt.
Ezeket a délutáni van kedvem alszok, nincs kedvem nem alszomokat mióta lekerült a rács, rá 1 hétre. Nekünk nem lenne baj, de őt sajnáljuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése