Lábadozunk

Milcsinek délelőtt nem volt láza. Jó volt, és eleven. Főleg, mikor Mollikát meglátta. Játszottak, aludtak, és szinte egyszerre ébredtek. Játszottak volna még, de Krisztinának tanítványa jött, és menniük kellett.

Buszt néztek. AZ ablakból:))
Este Mari jött. Na, ekkor Milcsi még élénkebb lett: úgy produkálta magát! Annyira látszott rajta, hogy örül a vendégnek.

A Maminak kellett volna ma a fenekén itthon maradni, és nem dógozni(ahogy Milán szokta mondani: MAmi, ne dógo!!). Szót kellett volna fogadni.