Orrfolyásos, és csúnyán köhögős nap volt a mai. A délutáni alvásból extra"bújósan " ébredt. Nem sírt, a könnyei mégis potyogtak.
Este előadta "fotelra mászási és a CSOKIért mindent" tudományát. (Apropó jött délután Bandi bá, köszönt neki, aztán rögtön ment oda hozzá, és azsebébe kotorászott.
Kérdezte a Nagyi, mit keresel, Milcsikém?
Erre Milcsike: Hokit!(azaz csokit. Ugyanis ha jön Bandi bá, mindig hoz Milánnak egy rúd Merci csokit) Szóval visszatérve a bárszekrényhez. Milán megállíthatatlan, ha rájön a csokizhatnék. Ma kapásból egy nagy tábla Boci csokit vett ki. És mindezt egy pillanat alatt. SZinte észbe sem kapunk, Milán már fent vann, és válogat. Már gondoltam, el kellene pakolni, szegénykém hogy meglepődne, ha csak az üres szekrény tátongana előtte. :((
És jöjjön a KEDVENC kép:
Apa szorgalmasan jár gyógytornára- és ma este focizni is, pedig azt mondták ugrálnia nem szabad,szerinte persze a futás nem az.
2 megjegyzés:
Olyan Micimackos ez az utolso kep :DDD, amint a mezes bodon fenekere nez epp ;)
Zoli meg vigyazzon magara! A futas is hasonlo, mint az apro ugralas, mivel nem hosszutavon fut, hanem rovideket...de azt elhiszem, hogy hianyzik neki a mozgas :(
Nehogy épp most dugjátok el Milcsi elől a csokit, amikor gyógyulóban van! :)) Hátha pont a csoki lesz a gyógyír a náthájára. :))
Erika
Ja és nálunk keresgélhetne Milcsi, mert nem tudunk raktározni. Amíg van, esszük, nálunk valahogy nem marad meg semmi későbbre :))
Megjegyzés küldése