MA ismét eseménydús napunk volt:
Délelőtt Zsomborék jöttek játszani. AZtán Milcsi hosszasan aludt. Ebéd után összeraktuk a játszósátrát. NAgy ötlet volt. NAgyon élvezte. tele rakta játékkal. Mindenáron invitált engem is, de olyan meleg volt odabent.... Ezzel elment 1 óra. AZtán behoztam a csúszdáját. Gondoltam, minek áll odakint, ha nem használja Milcsi. Akkor inkább hozzuk be. HA már galéria lépcsőn elindul, ez a 3 fok nem fog ki rajta. Hát nem is fogott! Nem ankartam hinni a szememnek. Mintha valaki megtanította volna, hogy ezt így kell csinálni! Mintha hónapok óta ezt csinálná!
Ezzel elment még egy óra. M?ár én beleszédültem: Fölmászitt, lecsúszott, szaladt vissza-hát el ne vigyék már, mielőtt újra csúsznaKatt a képre!
NA, aztán nem tudtam most örüljek, vagy sírjak. Ugyanis a csúszda lépcső után a galéria létra megrohamozása következett. Ott álltam, és ismét figyeltem. 3. fok, nézem,... 4. Na , ez nem lesz jó! elindulok én is felfelé. És mászott tovább. Villámsebesen. ÉS egy szempillantás alatt fent dübögött és kacarászott. Végre feljutott a tiltott zónába. Milyen öröm volt ez Neki! SZóval, ha valaki ezt meséli, én biztos nem hiszem el! Nektek sem muszáj! De jobb lesz, ha elhiszitek, mert így volt. 14 hónapos eszement ÜGYES egy gyerek.
Tehát gyorsabban kell a megoldás a lépcső lezárásra, mint gondoltuk. AZ ötlet megvan. Holnap kivitelezek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése