Scroll images by bigoo.ws

Tegnap este nem volt hajlandó elaludni. Hálózsákban altatjuk Milánt, ennek ellenére állandóan feláll a kiságyában. Felállt és nevetett. Kb fél 10ig ment a móka. Aztán csak belefáradt.

Lassan második hete, hogy hajnalban egyszer felébred. De mostmár rájöttem: megetetem, leteszem a kiságyba, és alszik is tovább, mint a bunda.

Ma Gyuri jött ebédre. Természetesen Milán újabb ajándékokkal gazdagodott. Kapott szuper meleg sapkát és egy bébi LEGOt. Gyuri szerint hörög, így ma már kapott Milcsi Rinathiolt. Sokat van a hidegen. De hát hogy altassam el? Ja! És hogyan kell megtanítani leülni?!?PLÍÍÍZ!

Este elmentünk misére. Előtte elaludt, de sajnos éppen akkora értünk a templomhoz, amikkor harangoztak, így rögtön fel is ébredt. Így Apa kezében beszélgette végig a szertartást.

Este rájött, hogy milyen jól tudja a szüleit szórakoztatni.

1. mindig ott kell lenni valakinek mellette (mert dől, mint egy darab fa)

2. nagyon klassz dolog mindent, ami a kezében van eldobni, aztán visszakapni. :))) (szóval biztosan van valaki, aki felveszi azt, amit ledobott)

És egy fotó az eddig begyűjtött ajándékokról. És még csak Karácsony első napján vagyunk túl.

- Get Your Own

Milán első karácsonya

Nagyi elvitte délután Milánt a templomba. Betlehemi játékokat adtak a kisiskolások. Hát Milcsi tűrte is, amíg nem kezdtek rá fuvolázni... Mi addig feldíszítettük a fánkat. És átrendeztük a szobát.:)) És amig Milán aludt elkészültünk a Nagyi fájával is.

Szépen felöltöztünk, 6 órakor vacsiztunk. Milcsi is ünnepit evett: Frutapurát babakeksszel. Aztán csengetett a Jézuska. Először a Nagyinál. Milcsi kapott egy hatalmas Micimackót, és micimackós építőkockát, és egy karácsonyi mesekönyvet.

Aztán átjöttünk hozzánk. Milcsit -először úgy tűnt- hidegen hagyta a fa, de aztán felhívtuk rá a figyelmét és csodálkozva nézte. ( és azóta is csak nézegeti, és akkor folyamatosan beszél hozzá) Tőlünk egy Micimackós piciknek való mesekönyvet kapott. Annak a bontogatáséval időzött egy kicsit. Aztán az esti fürdésig, amit a karácsonyra való tekintettel kicsit kitoltunk, játszottunk.

Ma nagyot aludtunk. Délelőtt sütöttünk a Nagyival, Milán Apázott. Milcsi ma állt fel először a járókájában. De így, hogy rájött, gyorsan be is kellett gyakorolnia. Aztán elfáradt és gyorsan el is aludt. Ma karácsonyi ebédje volt az Úrfinak: alma gesztenyével. Délután ismét az ajándékok kicsomagolásával foglalatoskodott. És a csüccsöt tanultuk, míg apa a fenyőfákat faragta a talpakba. (azt a 3at) Mondván hátha holnap még hidegebb lesz. Amig vasaltam - Apa az udvaron volt- Milánt beletettem a kiságyába, gondoltam majd elalaszik, már egy ideje dörzsölgette a szemét. Hát mikor jövök be a szobába, látom, Milán áll a kiságyában. Hát azt hiszem, majdnem szívrohamot kaptam.

A 7 és fél hónap alatt eddig ez volt a 2. legnehezebb éjszakánk. Néhányszor felsírt, de aztán szépen vissza is aludt Milán, viszont a fél3as ébredésekor másfél órán keresztül vigasztalhatatlan volt. 4 órakor, a hajnali tejadag elfogyasztása után aludt csak vissza nagy nehezen. Mindezt a 4. fogacskának tulajdonítjuk.
Délelőtt felsétáltunk a városba. Milcsi 4 órát aludt egyhuzamban. Fél2 kor mentem ki hozzá. Nagy szemekkel bámészkodott, de egy hangja sem volt. Ebéd után, ami megint egy becsületes adag főzelék volt játszottunk. Mostmár rájött, hogy a kiságy rácsaiba is klasszul fe lehet kapaszkodni, sőt ! a fotelbe is. Életveszélyeseket tudna esni. 2 szem kevés hozzá.
Apa ma korábban hazajöhetett a munkahelyről, így többet Milánozhatott és készülhettünk a Karácsonyra is.

Milán 5órási első ébredése után fél8ig aludt. 8kor Cora-már tömeg, aztán 10kor Vera barátném jött. Ő etette Milcsit. Aztán kis játék után-ami mostanság leginkább a felállásból áll- Milcsi elment a Nagyival sétálni, így déltől 2ig aludt. Ébredés után kikövetelte magának az ebédet. Megint benyomott egy nagy tányér főzeléket.Aztán Milánnal és a Nagyival elindultunk a városba, még 1-2 hiányzó dolgot kellett vennünk. 5kor értünk haza. És ma újra jött Imola és Krisztina. Ment ahancúr a szőnyegen. Énekeltük a karácsonyi dalokat, táncoltunk. És vártuk Ágit és Norbit is.
Ennyi a mai napunk története.

Reggel a pelenkázó előtt állt, én ültem, és vártam mikor dől.

Délelőtt fodrászkodtam, így Milcsi nagyizott. Újabb sapkát és csizmát szereztek be.:))

Délután kapaszkodik, térdel, áll.... az ágynál. Tehát Ő áll, én ülök, mikor csüccs. Már remeg a lába 2 perc után, csak azt nem tudja mit csináljon.

Hatalmas alvás a hidegben. Már Apa alig várta, hogy Milcsi ébredjen és végre játszhassanak egy nagyot. (Ugyanis Apa ma is vizsgázott, és 4est kapott!!!Végre egy kis szünet lesz.:)))

Este jöttek Imoláék. Együtt evett a két lurkó. Milánnak nem járt volna, de kikövetelte magának. Így ő is elővacsizott.

Fürdés előtt pedig a karácsonyi ajándékok kicsomagolását tűzte ki célul Milán.

Délelőtt Adéléknál voltunk. Ilyet se csináltunk még, elmentünk cumi nélkül.Nem volt baj, mert Milán annak ellenére, hogy álmos volt, nem nyűglődött. De hát annyi puszit kapni a kobakjára, mint Adéltól kapott! Nem is csoda, hogy férfiasan viselkedett. Viszont mire hazaértünk, aludt, mint a tej.(5 perc volt kb.) Így negyed 11-1-ig aludt. Lehet, hogy aludt volna még, de muszáj volt ébresztenem, ebédelnie kellett, mert gyerekek jöttek tanulni. Nagyi suliban, Apa vizsgázni, nem volt más itthon, aki megetette volna. Szívtelen voltam, tudom.

Délután Milcsi hol játszott, hol Velünk matekozott.

Apa csak este, fáradtan ért haza. Reménykedünk...

Milcsi napja a következő képpen telt: mászik Apához/ Mamihoz/ Nagyihoz/ágyhoz, feltérdel, felkapaszkodik, bújik, csüccs, mászik, feltérdel, ....és ez így folytatódott. Hogy hogy nem fárad el?!

Ma kis csali gyümölcsöt tettünk a tejpépbe. Na, így mehet máskor!- üzeni Milán. Ma evett először az etetőszékében. Velünk evett, mikor vacsiztunk. Nagyon tetszett neki. Ki sem akart szállni. Úgy ül benne, mint egy kis király.

Korán kelők lettünk. Úgy, mint az alsó két fognál. De meg van a magyarázat:
hajnalban jobban érezzük a fájdalmat (és nem úgy működik az immunrendszerünk sem...) Délelőtt - csúnya dolog, de - becsaptuk Milánt. Kitettük a teraszra, míg elaludt, viszont behoztuk, amint elaludt. Hideg is volt, és esett a "köd" is. Brrr....Játék a földön. Viszont most nem mászott, hanem állandóan kapaszkodik valakibe, valamibe, hogy feltérdeljen, aztán felálljon. Már jól megy neki! És szerintem pénteken - mivel ezt tegnap óta csinálja intenzívebben, már megint arra a következtetésre jutottam, hogy - Adéltól leste el. Mármegint.
Gyuri volt itt ebédelni. Mielőtt mi neki láttunk, Milán az alma-gesztenye kombinációját elfogyasztotta a szokásos sallangokkal és szokásos kb. 300g-nyi mennyiségével. Csak Bennünket nem hagyott enni. Sipítozott! Ha kaját lát, és ahányszor kaját lát, enne. Olyan, mint a Mamija. :( Délután segített Apának a tanulásban.

Délutáni alvására már csak a folyosóra tetük. Azt nem értem, miért csak a kocsijában, bundazsákban hajlandó elaludni. Hiába hozom be a mózesét. Abban csak úgy nature nem megy!

Este velünk vacsizott. Adni akartam neki tejpépet (HA, amit a doktor néni írt), nagy nehezen bement pár kanál, aztán sugárban jött ki belőle az összes. Tehát Milán kívánságára nem is erőltetjük.

Este vártuk Mariékat, de sajna nem jöttek.

Scroll images by bigoo.ws

Ma vizsgázott Apa. 11kor szorítottunk neki. Reméljük sikerült!
Mára csúnya, ködös, hideg idő lett. De azért csak elindultunk sétálni. Petiékkel. Célirányosan mentünk, éppen kinek, mit, hol kellett intéznie. A csemeték ma kicsit kiabálósabbra vették sétaközben: míg én a DM-ben álltam sorban, Erika egyik kezében Petit fogta, másik kezével Milánt ringatta a kocsiban.
Apa fél3körül ért haza, aztán elindultunk a dédihez. Hátul ült Milcsi Apával. Akkorákat nevettek! ...Szerintem ez férfi dolog. Fogalmam sincs, hogy min.
Megkapta Milán az első karácsonyi ajándékait Mariéktól, és a déditől. Rengeteg minden hasznosat kapott:
(Lásd fotó! balról jobbra) 7 db előke a hét minden napjára, angol karácsonyi dalokat és cd-t tartalmazó könyvet, a Micimackót angolul (ez nekem is komoly feladat lesz), egy dédi által készített babát, egy hófehér sálat, és egy párnahuzatot, amin a Milán játékainak fényképe van.
Este mászott, és mászott. Egymásnak segítettünk a pakolásban. Ő kezdte, én folytattam. Muszáj volt. Ami elérhető közelségben van, irritálja.:) Becsomagoltam a karácsonyi ajándékokat, betettem a z asztal alá, 4 lépéssel arrébb mentem a képeslapokért, Milán már az asztal alatt matatott.... Hát, ehhez is hozzá kell szoknom.
Fürdés előtt a nagyinál volt. És a nagyinak telefonja volt. Megoldotta a problémát: Kukk ide! Aztán ide!

Milcsi 5.50es kicsit korai ébresztőt rendelt el. Kapott teát, cumit, aztán visszafeküdtem. Két jó nagyot kiabált, aztán tudomásul vette, hogy Mi még aludni akarunk, egyedül neki nincs kedve. Eljátszott. Fél7 kor már kikövetelte a reggelijét. Viszont amikor mi reggeliztünk, Ő aludt vissza. Már rég volt ilyen!

Délelőtt Imoláék leptek meg Bennünket, aztán jött Adél. Kivételesen Milánt ébren találták a csajok. Negyed 12 körül álmosodott el. Kitettük hibernálni. 1 órácskát aludt-hát a csajok csak lefárasztották, aztán játszottak még egy kicsit. Remélem sikerült Adéltól ellesnie megint egy-két trükköt!

Délután Apázott. Este nagyizott.

Már az egész szobánk csak egy szőnyeg...Napról napra ügyesebb. Ma is többször feltérdelt, felállt. Rendezkedik. Így lassan nekem is kell.

Korai volt az örömöm! Szegény Milcsi nagyon keserves sírással adta tudtunkra hajnali 3/4 5 kor, hogy neki fáj valami, vagy fél valamitől. Nagyon sírt szegénykém. Odavittük magunk közé, kapott tejcsit, de azonkívül, hogy tele lett a pocakja, sokat nem ért. Sírt tovább, vigasztalhatatlanul. Kézben sem volt jobb, ringatva sem. Bekentük az ínjét Dentinoxszal, az ízét szereti Milán, de sokat nem ér. Szerintem a fáradság vetett véget véget nem érő sírásának. Aztán fél8kor ébredtünk újra. Enni nem kért. Elindultunk vásárolni, Petiékkel sétáltunk, és vásároltunk. Milcsi kapott egy kiskékpöttyeslabdát. Ebédre értünk haza. Milán sütőtököt evett a szokásos hozzávalókkal.
Délután a hapitapikon hemperegtünk és nevetgéltünk( olyat nevettünk Apával: Milán szószerint felborult.Nem lehet még körbeírni sem, hogy csinálta, de nagyon tetszett mindkettőnknek), míg Milánért nem jöttek az álmommanók. És megint kivitték a hidegre.
Ma többször is felállt. Bár inkább feltápászkodásnak mondanám. De egyre jobb. Még kicsit tökéletesíti a technikát... De azt mondjuk ráér nagyon vele. Így is azon aggódok, hová tegyük a karácsonyfát. Komoly kérdés.

Így tanul Apa. Már ha hagyják!

Meglepetések napja

Szóval, ahogy ígértem, elmesélem mi történt tegnap este fél 9 után. 9 óra és Milán még mindig alszik. Gondoltuk, akkor ma mi kezdjük a fürdést. Apa bekészítette Milán kádját stb, ha ébred, és menni kell... negyed 10...semmi. Na, gondoltuk, akkor másként lesz, rendhagyó módon ma nem fürdetünk. Bebújtunk az ágyba, lekapcsoltunk minden villanyt, és 1 órával előbbre hoztuk az éjszakát. Aztán fent voltam, 11kor, 1-kor, fél3 kor...és a Milán nem. Hogy nem éhes ez a gyerkőc?! Fél7. Hohó! Milán mozgolódik. Akkor ébredt. Jól ráhúzott. Aludt 12 órát. Álmomban sem gondoltam, hogy fel sem ébred/szt éjszaka. Mindenesetre jól esett!

Délelőtt a városban vásárolgattunk a nagyival. Aztán Apával megvettük a fenyőfákat is. Délután játék, icipici nyűglődéssel. Fél3kor sikerült a délutáni félórás alvást elkezdeni.

Sajnos sok mindenről lemaradtam (mert elmentem spinningre):közben Milán Apa térdébe kapaszkodva felállt (először látott ilyet), és észrevette, hogy kibújt Milcsi 3. kisfoga (balfelsőszemfog ??)! Hurrá! Minden nagyobb baj nélkül megúsztuk!

Este megszálltuk a Nagyit. Na, ott aztán lehet ám mászkálni! Hatalmas terep, pont Milcsinek való. Kukk ide! (Ugye sokkal gyorsabban halad, mint egy hete? Egyre ügyesebb. Túllépett az ugróbéka pozíción.) Mostmár garantáltan tiszta és fényes Nagyinál a parketta.

Mától Apa tanszabin van. Így a legjobb. Mármint nekünk. Egy a bibi, hogy tanulni nem nagyon tud. Mert a Milán mindig kiprovokálja, hogy Vele foglalkozzon. Kis lókötő! (Idéztem a Nagyit.)Délelőtt a köd ellenére sétáltunk együtt Petiékkel. Meg is "fenyegetett" Bennünket egy 80 éves nénike. Hogy ilyen időben nem szabad kivinni a gyerekeket, Ő már csak tudja, sok ilyet felnevelt már, mint mi.-megint idéztem. Szóval hosszasan és tartalmasan elbeszélgetett velünk.

Délután - kivéve amikor nem aludt Milán, egyfolytában berregett. Mint aki el akar indulni, vagy föl akar szállni. Nem tudom. Sikerült lefényképeznünk a félülő pózt. Vagy mi, ez? Ki tudja?
Azután csak belefáradt, és aludni kéredzkedett. Azt mondtam, ma délután nem altatom kint ebben a hidegben, majd mától visszaszoktatom, hogy a délutáni alvás ezentúl a kiságyban lesz. Hát olyan ordítást rendezett Milán, hogy megadtam magam. Már nem bírta a dobhártyánk. És mindezt egy röpke órácskáért csinálta!

Délután itt voltak Imoláék, és meglátogatott Bennünket Gyöngyi is.

Úgy szeretem, mikor sokan vagyunk a házban!

Aztán 6tól újabb 1 óra nyűglődés, aztán ordítás- de olyan, ahogyan csak a torkán kifért-, aztán álomba szenderült.

Most fél9 van, és még mindig alszik. Mi lesz az éjszakánkkal?

Holnap megírom.

Isteni finom gránátalmás koreai teát ittam (granulátumosak ott a teák), és ilyen pihe-puha kályhameleg zoknim sem volt még soha! :) Lsd. tegnapi fotó. Ott vannak a tasakos teák és a zoknim is!

Ma Vera barátnőmet vártuk. Hosszan váratott magára, ugyanis a bőröndjeit várta, amit hazautazásakor a szöuli gépről nem pakoltak át a Párizsból induló járatra. Bosszantó és kellemetlen! Tehát Air France-szal senki ne utazzon!

De mi kitartóak voltunk, és vártunk. Milán közben aludt egy nagyot, így ébren, de már éhesen várta Verát, aki annyi ajándékkal érkezett a család apraja és nagyja számára is, hogy megköszönni is lehetetlenség. Aztán megebédeltünk, és Milán újra elaludt, így mi végre egy nagyot tudtunk beszélgetni. Volt mesélni valónk bőven. Viszont fényképet elfelejtettünk készíteni, de reméljük még idén lesz alkalmunk pótolni. Ugye Vera?

Fél5kor, az uzsi után újabb vendégeink érkeztek: Kingáék. Ők csak bekukkantottak, mennyit is nőtt Milcsi, mióta nem látták. Aztán tanítottam. Milán CSÖNDBEN eljátszott 1 órán keresztül! Ugyanis Apa angol órán, a nagyi a suliban dekkolt. Aztán jött Gyuri...ment a móka, és a nevetés.

Fél8as vasárnapi ébredést rendelt el Milcsi. :)

Ma nyúlfarknyi alvásokkal vészeltük át a napot. Délután Apa kezében volt csak hajlandó elaludni az Úrfi. Most friss levegő sem kellett. Lehet, hogy a tegnapi felfordulás zavarta meg a mai napot is?

Ma is rendkívül izgága és vidám volt Milán. Ma integetett először. Pá-pá. Olyan édes!

Gyuri megjárta a bécsi vásárt, ahová mi is oly' szívesen elmentünk volna. De hál' Istennek, hogy nem mentünk el Vele. Tömeg volt és szakadó eső. Sebaj! Majd jövőre!

Ma visszaludtunk, miután Apa elment Volán focizni. Délelőtt séta. Egyre melegebb van, ahogy közeledünk december közepe felé. Megint egy játékkal tértünk haza. ;)
Aztán Milán átaludta a delet, az 1 órát.... Így jócskán csúszott az ebéd. Ma volt először Mami által főzött rizs. Fincsinek bizonyult. Ma a nagyi etette Milánt.
3 körül felkerekedtünk a Jutka mamáékhoz. Ment a játék, a mászás. Sokat volt a nagyapa kezében és ma fogta meg először a mama is. Így a délutáni alvás ma kimaradt. Valami újat mutatott, mintha félkezén támaszkodva ülne. ( F.gép híján voltunk, így képet erről mellékelni most nem tudok:( )
Egyre rosszcsontabb ez a Milán gyerek! Miközben kaparja a tapétát, ránk néz, és közben vigyorog. Mert tudja, hogy rosszat csinál. Átmászik rajtunk, ha a földön fekszünk. Nem állhat az útjába senki!

Ma ismét rekord melegben sétálgattunk, vásároltunk... csak Milán nem akart aludni. Délután is alig. Most ez a legújabb. Viszont nem volt nyűgös s em.

A földön játszottunk. Egy század másodpercre nem néztem oda, már magára borította a cserepes virágot. És még nem megy, csak mászik. Már most belegondoltam...de azt hiszem rosszul tettem!

A mai menü banán-őszibarack-rizs és még tettem bele villával összetört banánt is. Darabos volt. De Milánnak meg sem kottyant. Nagyon kívánkozott a bendőjébe.

Elkészültek a képek. (kattints a SLIDESHOWra) Nekünk nagyon tetszenek. Megszerkesztettem a fotókönyvet. És én, mint onlány, meg is rendeltem online. Haladni kell a korral. Remélem olyan lesz, amilyennek várom.

Apa tanul. Továbbra is. Gőzerővel. Bár néha csak félgőzzel, mert Milán kiprovokálja, hogy Vele is foglalkozzon. És akkor Apának hülyéskedni kell, és Milán nagyokat nevet.

Este - ahogy szoktunk- nagyiztunk. Lenn a földön. Mostmár ez tűnik a legbiztonságosabbnak.

Megfeledkeztem megemlíteni, hogy kb 2-3 hete vettük észre, hogy hallgat a gyermek a nevére. Tehát ,ha azt mondjuk neki, hogy Kata, akkor nem fordul oda, viszont a Milánra annál inkább.

A mai nap rendhagyó volt. Milán a fél 7es ébredése után egész délelőtt egy szemerkényit sem aludt. Délután is csak a szokásos 2és fél órácskáját. Izgultam is, hiszen ma Nádor Adélhoz voltunk hivatalosak. De hál Istennek nem volt semmi gond. Milcsi sem volt nyűgös. Mindkét gyermek hozta a formáját, bár Milán szerintem egy kicsit visszafogott volt. De ennek örültünk. Így gyorsan elszaladt az esténk. Ők játszottak, mi jót beszélgettünk. Nagyon kellemes volt!

Elkészült a képek egy része! Nagyon jók lettek. Következzen egy kis vagány kópé Apa kedvence frizurával.

Ma nyertem 1000Ft ot a kaparós sorsjegyen. :) Folytatódhatna a sor!

Milán első találkozása a Mikulással. Jól elbeszélgettek

Hát nagy pakkal érkezett Hozzánk a Mikulás. De nem csoda, hiszen néhány szem keksszel és egy nagy bögre tejjel vártuk. Milán kapott egy zenélő-dudáló FP autós rágókaát, hapitapit és sok-sok babafinomságot. Apa cipőjében egy nagy tégely NEM DARABOS földimogyorókrém, a Mami cipőjében KEDVENC Milka Capuccinójából egy hónapra elegendő adag csücsült. És az ablakunk is tele van ám hatalmas csokimikikkel.
Milán reggel 6kor fújt ma ébresztőt. Pedig tudtunk volna még aludni. Főleg, hogy mára Apa is vett ki szabit. Mert mára kaptunk időpontot a gyereksebészetre . Sajnos nem túl jók a kilátások, májusban újra kontroll, de nagy valószínűséggel akkor már műtét lesz belőle. Rutin beavatkozás, de nekünk akkor is borzasztó, már most!
Aztán bementünk az iskolába, a volt osztályomnak kezdtük tanítani a táncot a tablóbálra. A Bombajó boxoló c. filmből való ez a nyúlfarknyi móka. De legalább csinálnak valamit.
Milán egy kis nyűglődés után fél 12kor aludt el. Így az ebédje délután 1re csúszott. Répa-alma főzelék husival. Délután Apával ment a játék ezerrel. Aztán újra nagy alvás, a decemberi 14 fokban. Aztán a grrrrrrrrrrrrrrr, és a nagy nevetések. Annyira szeretjük, ahogyan hangosan nevet, csak néha értetlenül állunk a dolog előtt: hogy mit? Mindegy! A végeredmény fontos : a hangos kacajok.

Várjuk a Mikulást!

Reméljük tele zsákkal jön...

Apa Volános Mikulása ma érkezett. Akkora csomagot kapott Milán, hogy komolyan meg kellett bírkóznia vele. Aztán feladta. És rám testálta további megőrzésre ;)

Délelőtt Imoláztunk. Sokat nőtt megint, lassan akkora, mint Milán. Az utazás babakocsival vidékre busszal - vonattal dettó - szinte lehetetlen. Főleg, hogy a sofőrök is annyira segítőkészek! Olyan busz jött reggel, amivel még általános iskolai kirándulásokra jártunk: elöl, hátul 1-1 ajtó. Az ülések között szük járat. Az a régi Ikarus. Szóval arra babakocsit feltenni képtelenség. Mondom a sofőrnek, akkor be kell tennem a vázat (merthogy a lépcsőn fel se fért volna). Erre Ő: azt nem lehet, nem olyan a csomagtarója... ????? Na, mondom neki, akkor most várhat, amíg szédszedem a kocsit, és 3 darabban felcűgölöm magunkat. És Ő mindezt végig nézte! Szóval így utazz Magyarországon babakocsival. És a legszebb az egészben, hogy hazafelé is ugyanez a busz jött, ugyanezzel a sofőrrel.:( Viszont hazafelé már akkora tömeg volt a buszon....és még egy babakocsi!
Ebéd után tanácsadás. mIlán egy fél másodpercig képtelen mozdulatlanul maradni. Legalább tettetné, de még azt sem. Mint akit felhúztak. Más gyerkőc szépen elül a pelenkázón a váróban. Milán...izeg-mozog, mászik, csapkod... A doktor néninél kiszúrta a papírokat az asztalon, nyomban utánuk eredt...Anyukám szerint én is eleven voltam...:) vagy :( Tehát a méretek: 7520 g és 66,5 cm. Apja fia!
Délután sétáltunk. Végig néztem a karácsonyi bazárt. És az ékszer bolt előtt időztem: megnéztem, mi az, amit biztosan nem kapok karácsonyra. Petiékkel futottunk össze: fehér szerelésben, Anyukája karján.

Mivel Petiékre hiába vártunk, így elindultunk magunkban a szokásos délelőtti sétánkra. ( Mint kiderült- nagy szomorúságunkra- ők átaludták a délelőttöt.)

Pontban délben itthon kellett lennünk, mert apa vizsgáit vettük fel a számítógépen. Sajnos nem nagy sikerrel, így együtt mérgelődtünk - nagy segítség volt ehhez a telefon. Aztán elindultunk a délutáni sétára. Még buszra is szálltunk. Milán nagyon élvezte, el sem akart aludni. Már karácsonyi hangulatban úszik a város. Megnyitott a karácsonyi falu (inkább bazárnak nevezném). Valamelyik este jó lenne megnézni kivilágítva is a várost!

Este gyümölcsöt ettünk. Milán majd kinézte a szánkból, így adtunk neki. Ma evett először szőlőt. Meghámoztuk, kimagoztuk. Nagyon ízlett neki.

Ma itt volt a fényképész bácsi. Kattingatott egy jó párat:). Milán álmossága=nyűgössége vetett véget a dolognak. Reméljük hamarosan megkapjuk a képeket. Én vagyok a legkiváncsibb! Apa szokásához híven ma is bőszen tanult. Így Milán ma sok időt töltött a nagyinál. "Hagyjuk Apát tanulni!" De mi sem akarunk ám lemaradni. Okosbabáztunk. Milánt hála Istennek nagyon leköti ez az elfoglaltság. Főleg, ha műszaki dolgokat mutogatunk gyorsan egymás után, vagy az ásványvizes palackot...ezek a slágerek.

A mai napunk mozgalmas és fárasztó volt. Ma Milán úgy döntött, hogy csak röpke órácskákat alszik délelőtt és délután is. Így nem volt megállás. Délután meglátogattuk a dédit. Este pedig Bandi bácsihoz voltunk hivatalosak nevenapot köszönteni. Szerencsére padlófűtése van- itthonra is jól jönne egy ilyen-, úgyhogy Milán kúszhatott, mászhatott kedvére. Tündi ki sem adta a kezéből a rosszcsont Milánt, úgy elbabázott Vele. Mi szinte nem is hiányoztunk neki.:(

Ma olyat is hallottunk, hogy gügü. És milyeneket kacarászott! Na és mekkorákat dörzsölt a szemén... De hát aludni olyan uncsi!

Advent lévén, mindenkinek jó készülődést! ( Ide vágyom, de úgy néz ki idén nem megyünk.:( )

Milán ma először evett husit. Kis pipicicit főztem, és abból egy kockányit turmixoltam bele az őszibarack- alma főzelékbe. Határozottan ízlett neki! Délelőtt sétáltunk, ici-pici alvással, viszont délután belehúzott a mIlán: 3 órányit aludt. Mire Apa hazajött, felébredt, fülig érő szájjal vártuk az ablakban. hogy jöjjön a munkából. Aztán kezdődött a játék, és fél7 körül az esti nyűglődés. Ma is megnéztük a mesét, aztán irány a konyha. Sütöttünk és bohóckodtunk egy kicsit. Mint például a kép is mutatja: kukucs játékot játszottunk...

Végre sikerült ma összeválogatnom a november hónap legjobban sikerült képeit is. És még sütöttem is! Méteres kalácsot.